Jó pár év telt el a Szkafander és pillangó bemutatója óta, melynek története és annak forradalmi megvalósítása még mindig olyan erős, mint hét éve volt, így méltán nevezhető kultfilmnek.

A történet főhőse Jean-Dominique Bauby, a francia Elle divatmagazin főszerkesztője, gazdag és sikeres ember. Azonban egy váratlan agyvérzést követően kómába esik, majd az egész teste lebénul, kivéve a bal szemét. A történet egy könyv megírása köré épül. Egy speciális jelrendszer segítségével próbálja megosztani a főhősünk gondolatait a világgal. A film túlzás nélkül a saját testébe zárt Jean-Do fejében játszódik. A film kétségkívül szokatlan megvalósításával már az első percekben szembesülünk. A kómából éppen felébredő férfi szemszögén keresztül látjuk a világot, halljuk a gondolatait, vele együtt érzünk, emlékezünk és jutunk el a kétségbeeséstől a helyzet elfogadásig. Ez pedig egy egészen egyedülálló koncepció, amihez éppolyan formabontó technikai megvalósítás is dukált.

Ez a film technikai szempontból sem igazán rokonítható semmihez. Az Oscar-díjas operatőrt, Janusz Kaminski-t, akinek a munkásságát javarészt Spielberg-filmek határozzák meg, egy nagyon nehéz feladat elé állították, hiszen a játékidő nagyjából 2/3-ában Jean-Do szemszögéből szemléljük a történéseket. És meg kell hagyni kiváló munkát végzett. Elképesztően szokatlan élmény, ahogy az ápolónők, látogatók, orvosok egyenesen a kamerába hozzánk, azaz Jean-Do-hoz beszélnek. Látjuk a pislogást (aminek segítségével ugye a főszereplő a külvilággal kommunikál), és ezek a hosszú vágatlan snittek nagyon emlékezetes részei a filmnek. Nagyon egyedi a képi világ, amihez egy kellően szomorkás muzsikát is kapunk, és ezek az elemek együtt egy kivételes atmoszférát adnak a Szkafander és pillangónak.

Ismeritek azt a középkori keresztény felfogást, hogy a test a lélek börtöne? A film gyakorlatilag ezt váltja itt valóra, ennek ellenére nem egy vallásos élményt nyújt, bár foglalkozik a vallásosság kérdésével is. Itt elsősorban az emberi eszme, fantázia halhatatlansága, valamint az élet valódi értékeinek felismerése kerül a középpontba. A test lebénult ugyan, de a férfi vágyai, életkedve, képzelőereje tovább szárnyal. A szkafander valamint a pillangó, a fogság és a szabadság jelképei. Az ember fizikálisan a való életben is rengeteg korlát közé van szorítva, egyedül a gondolatainkba mélyedve érezzük a határtalan szabadságot.

A Szkafander és pillangó nem egy makulátlan film, de szépen ápolja az ember lelkét, egy megindító mestermű az eszme szárnyalásáról.

90%

IMDb: 10/8.1

L. van Dussen