2014. március 18. 20:04 - Kino Dino

KULTFILM – "Tündérmese" a vezeklésről - In Bruges Kritika

bruges 1.jpg

Erőszkakik... Ennek a mesterműnek a magyar címét még jó ideig ízlelgethetjük, akár le is nyelhetjük, de megemészteni sosem tudjuk. Néha komolyan elgondolkozok azon, hogy vajon akik ilyen szellemtelen fantáziátlan címet képesek kitalálni, látták-e a filmet, és ha igen, befogadták-e annak igazi üzenetét. Ez a címadás ugyanis tökéletesen szembe megy nemcsak a mondanivalóval, hanem minden alkotói szándékkal is. Ez egy tökéletes műalkotás, egy elgondolkodtató lélektani szállal,, és persze sajátos néhol bizarr, fanyar humorral megspékelve.

A filmet, színházi rendezőként, született zseninek tartott, Martin McDonagh rendezte és a forgatókönyv is az ő nevéhez fűződik. McDonagh a belgiumi Bruges városába repít el minket, ahol a gyönyörű operatőri munkának köszönhetően minden pillanatban rácsodálkozhatunk a középkor óta szinte változatlanul fennálló épületekre, csatornákra, templomokra. A város egy valóra vált „tündérmese”, egy jelenség, aminek karácsony idején már-már túlvilági bája van.

 

bruges 2.jpg

A főhőseink, a két bérgyilkos Ken és Ray, egy rövid időre Bruges-ben kénytelen meghúzni magát. Nem mondok újat azzal, hogy a helyszín nagyon körültekintően és okosan lett megválasztva, hiszen szimbolikus tartalommal bír. Amíg mi nézők Ken-nel letaglózva bámuljuk a várost, Ray-ről minden lepereg és szinte mindent egykedvűen és érdektelenül fogad. Ken-nel ellentétben ő nem tudja élvezni azt, ami körülveszi, és nem pusztán mert „ez nem az ő világa”. Ray lelkét mély és gyógyíthatalan sebek borítják, és az erkölcsi összeomlás szélén egyensúlyoz. Ő nem nézelődni, kikapcsolódni jött Bruges-be, hanem vezekelni. Bruges számára tehát maga a purgatórium ahol a lelke komolyan válságba kerül, és szinte felőrlődik. A cselekmény szinte végig a városban játszódik, aminek köszönhetően furcsa bezártság érzet lesz úrrá a nézőkön. Pontosan úgy, mint a várost csak „szarfészekként” emlegető Ray-en. Ő még ha akarja sem hagyhatja el Bruges-t, és sorsszerűen visszakényszerül oda. Az ex-bérgyilkos számára végül csak a szerelem jelenti a megnyugvást, de tetteinek következményei elől még ekkor sem menekülhet. A vérgőzös fináléban az életéért kényszerül menekülni. Itt kristályosodik ki a film központi kérdése a bűnbocsánatról és a vezeklésről. Elnyerhető-e a megváltás, ha valaki ilyen szörnyű bűnöket követett el? A film nem ad konkrét választ,(bár sugallja azt) és a zárójelenetben teljes egészében a nézőkre bízza a döntést, miközben felteszi a kérdést: Megkegyelmezünk- e Ray-nek?

A film mindezek mellett meglehetősen érdekesen mutatja be, hogy milyen áthághatatlan szabályokat hoznak maguknak a pénzért emberek életét kioltó bűnözők. Hiszen azoknak az embereknek, akiknek a lelkét gyilkosság terheli, csak az ilyen szabályok meghozásával kerülhetik el a lelki összeomlást. A film, azonban felteszi a kérdést, hogy vajon erkölcsileg felmentik-e őket ezek a szabályok. A gyilkosság, az gyilkosság minden körülmények között. A bűn az bűn, akárhogy próbáljuk szépíteni azt.

bruges 3.jpg

Amint azt már korábban említettem, a filmnek nagyon jó humora van, ami elsősorban a zseniálisan megírt párbeszédekből fakad. A színészek egytől egyig remekelnek. Colin Farrell és Brendan Gleeson is hihetetlenül jól hozzák a szerepüket. Érdekes és rétegelt karakterek, ahogy az egy valamirevaló karakterdrámához illik. Ralph Fiennes, is jó az idegbeteg, nagyon szabadszájú, ámde elvhű gengszerfőnök Harry szerepében. A filmben rengeteget káromkodnak, ez azonban nem von le az élvezeti értékéből, sőt hitelesebbé és teszi, mivel mégis csak bűnözőkről van szó. Érdekesség, hogy a 103 perces film angol verziójában 126 alkalommal hangzik el a „fuck” szó és egyes variációi.

Mindent összevetve az In Bruges kötelező darab minden filmkedvelő számára, egyszerre szórakoztat, gyönyörködtet és gondolkoztat el.

Erton

 

 

Az In Bruges az elmúlt évek talán legegyedibb filmje. Ez a film nagyon jól rámutat arra a tényre, ami felett rengeteg alkotás elsiklik az utóbbi időben, hogy nem kell monumentális körítést adni egy filmnek, nem kell nagyban gondolkodni, kis eredetiséggel is lehet nagyot markolni. Az összes karakter és szituáció kellően abszurd, de mégsem olyan öncélúan, mint a direktor későbbi filmjében, A hét pszichopatában(nincs Si-cu basszátok meg!), itt ezek mind a főhős zaklatott lelkivilágának a kivetülései. Példátlan atmoszféra, kiváló rendezői és színészi munka és egy nagyon jól megírt forgatókönyv adja az In Bruges zsenialitásának alapjait. Emellett, ahogy Erton is említette, a könnyed látszat ellenére egy komoly témát feszeget a film, mégpedig a megbocsátás, illetve a bűnt követő bűnhődés filozófiájával foglalkozik.

L. van Dussen

 

 

Erton: 100%

L. van Dussen: 90%

IMDb: 10/8

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kinodino.blog.hu/api/trackback/id/tr425868514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása