2014. december 21. 14:02 - Kino Dino

Elemi ösztönök – Eszeveszett mesék Kritika

wildtales1.jpg

„Épp annyira jók, amennyire a világ azt megengedi. Majd én megmutatom. Mihelyt nem áll jól a szénájuk...ez a... ez a "civilizált" bagázs…felzabálja egymást.” – mondja A sötét lovag Joker-e és Damián Szifrón pont ezt a végső, elkeserítően emberi állapotot mutatja be, amikor a józan ész és civilizáció béklyóitól megszabadulva hagyjuk, hogy vulkánként törjön ki, a valahol mélyen bennünk élő ösztönlény, az ember.

Kapzsiság, kicsinyesség, egoizmus, bosszú, idegesség. Ezek azok a bennünk fortyogó érzelmek, hamis értékek, amik, ha nem is olyan szélsőségesen, mint ebben a filmben, de nap mint nap az önkontroll és az őrület, a civilizáció és az anarchia között elterülő furcsa űrbe taszítanak minket. Gondoljatok bele, ki nem üvöltött már magából kikelve egy előtte szüttyögő nyugdíjas sofőrrel, ki nem keveredett még szópárbajba egy idióta hivatali alkalmazottal, akit kizárólag az üveg védett meg attól, hogy a trónjával együtt kihajítsuk a járdára? Az életünk ezen kicsinyesnek tűnő, igazából lényegtelen krízispontjai azok, amikor valami megfoghatatlan, felszabadító hatalom uralkodik el feledtünk és az ösztöneinkre hagyatkozva cselekszünk, értsd: üvöltünk, törünk-zúzunk, ordítunk, rongálunk, csapkodunk , nevetünk és/vagy sírunk. Az argentinok Top 9-es rotációt is megélő Oscar-nevezettje hat történetével próbálta meg definiálni ezen állapotot, lássuk, hogy sikerült nekik!

wildtales3.jpg

" Üdvözlöm, egyedül van?

Örülök, hogy tud számolni. "

A film hat, egymástól teljesen független szituációt feldolgozó szkeccsfilm. Pontosabban csak maga a környezet, a szereplők és a problémáik azok, amik különböznek a hat sztoriban, a dramaturgia és a karakterek cselekedeteinek mozgatórugója végig ugyanaz. A történetvezetés pedig csillagos ötös. Kétségkívül megállná a helyét mind a hat történet egy külön, egészestés filmben is, mert az a kreativitás és a figurák azon sokszínű jellemábrázolása, ami mindegyik szkeccset jellemzi külön-külön két órában is szórakoztató lenne, viszont nem véletlen, hogy együtt állnak össze egy egésszé, legalábbis részben, de erről majd később. Hiszen egy csokorba fogva nincs olyan pontja a sztori(k)nak, ahol egy percre is érdektelenné válna vagy veszítene a feszültségből, hiszen a legelejétől tudjuk, hogy valakinél elszakad a cérna és onnantól nincs megállás. Ennek köszönhetően mindig ott van a puskapor a levegőben, a kérdés csak az, mikor robban? Másrészről amiatt se kell aggódni, hogy túl sűrűvé válik a tartalom, jó arányérzékkel meséli el a történeteket Szifrón, mindig hagy időt fellélegezni két sokk között. Ráadásul számomra rendkívül jó humorral oldotta a hangulatot vagy éppen keltette a feszültséget. Az Eszeveszett mesék javarészt Coen-filmeket idéző fekete humorral operál, amit biztos lesz, aki túl durvának talál, számomra ízlésesen voltak adagolva a poénok. Egy jó fricska volt a hollwood-i A hobbit-féle végletekig elnyújtott játékidejű szuperprodukciók felé, a film eszméletlenül parádés történetmesélő vénája.

wildtales5.jpg

Viszont sajnos azt kell mondjam, hogy bármennyire is jó mindegyik történet, bármilyen jól is működnek egy filmbe foglalva, önálló kis filmként is működhetnének. A filmben egymás után megszakítás nélkül nézhetjük végig mindet egyenként és itt számomra párszor savanyú volt a szőlő. Ha a film dramaturgiáját egy grafikonon ábrázolnánk, olyan hullámzó képet kapnánk, mint egy hegylánc. Ez egyrészt jó, mert sosem veszít a feszültségből, másrészt pedig túl idegenné vállnak egymástól a történetek. Legalább egy cameo erejéig visszatérő szereplők is feltűnhettek volna egymás sztorijaiban, például az első történetben szereplő konyhás néni megjelenhetett volna az utolsó szkeccs lagzijának konyháján. De ezek tényleg csak apróságok, amik miatt számomra nem teljesen makulátlan a végeredmény, a film vadmeséi így is magával ragadó gyöngyszemei az idei év termésének. De miről szólnak a vadmesék?

wildtales4.jpg

"Gabriel Pasternák..."

Röviden-tömören az ember természetének sötét oldaláról. Azokról az ösztönökről, amikről nem szívesen veszünk tudomást, mégis szélsőséges helyzetben ezek irányítanak minket. Amikor az elveink és a szabályaink már nem szolgálnak minket, amikor elveszítjük a kontrollt. Film nem jellemez, csak bemutat, felsorakoztat hat érvet igaza mellett, majd széttárja a karját és azt mondja: ez van, ilyen az emberi természet. ilyen az ember.

wildtales2.jpg

Tisztában vagyok vele, hogy a nézők többségét nagyobb sikerrel csábítja moziba a Baljós Hobbit árnya és csak egy szűk réteghez jut el az Eszeveszett mesék, ezért akinek eddig elkerülte a figyelmét, az most kapcsolja ki a gépét, mert ideje jegyet váltania erre az eszeveszett utazásra az emberi jellem sötét bugyraiba! Az év egyik legkirályább dolga, hogy bemutatják idehaza ezt a filmet, ne hagyjátok ki!

95%

IMDb: 10/8,4

L.van Dussen

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kinodino.blog.hu/api/trackback/id/tr487001883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása