És boldogan éltek, míg kívánságaik nem teljesültek. Mi?

Ha az elmúlt évek filmes termésére pillantunk, érdekes tendenciára lehetünk figyelmesek. A klasszikus mese adaptációk száma, a képregény filmekhez hasonlóan erősen megnövekedett az új évtized során. Ennek nyomán rossz, egyszer-nézős és kifejezetten jó produkciók is napvilágot láttak. Viszont mai filmünk, a Vadregény az első ezen alkotások sorából, ami komoly díjak reményében vághat neki az idei díjszezonban. A három fontos kategóriában megszerzett Golden Globe-jelölés fényében reális esélyei vannak arra, hogy a Vadregény címét fogja rejteni pár boríték az Oscar gálán is, egy szó, mint száz, magasra tornázta az elvárásaimat Rob Marshall legújabb filmjével. A direktorról elmondható, hogy nála kevesebben értenek jobban a musical műfajához a ma is munkálkodó mozi-mágusok közül, mégis sokan, részben jogosan, túlértékelt rendezőnek tartják. Én például a Chicago 2002-es diadalmenetét az Akadémia egyik legnagyobb tévedésének tartom, kapásból mondok tíz filmet, ami klasszisokkal jobb volt nála abban az évben. Marshall legújabb projektjének, James Lapine 87-es musicalje szolgál alapul, ami egyfajta mesebeli Bosszúállókként funkcionálva egy tető alá hozta a mesevilág színe javát és a Shrek-hez hasonlóan, itt is próbáltak valami innovatív dolgot kihozni az izgalmas koncepcióból. A végeredmény meglepően furcsa lett, jó és rossz tekintetben egyaránt. Lássuk miért is, irány az erdő!

A történet szerint egy mesebeli királyságban éldegélő péket és annak feleségét egy boszorkány átka sújtja, melynek hatásra nem születhet gyerekük. Azonban egy szép napon a boszorkány Meryl Streep és az újabb Oscar-jelölése betoppan az ajtón és közli velük, hogyha három nap alatt nem gyűjtenek össze négy mesés ereklyét a közeli erdőből, akkor lemondhatnak a szülőségről szőtt álmaikról. A felszínen maradva a Vadregény látványvilága lenyűgöző, a díszletek, kosztümök, smink minden a legmagasabb színvonalat hozta, amire látatlanban számítani is lehetett. Technikailag is nagyon egyben volt a Vadregény, a hangtól kezdve, a vizuális effekteken át a vágásig minden remekül szuperált. A színészi gárda is a nevéhez méltóan muzsikált, Meryl Streep és Anna Kendrick nyújtotta ezúttal számomra a legmeggyőzőbb alakítást, de igazából az egész stáb kitett magáért. De mi teszi egyszerre ironikussá, parodisztikussá, szívmelengetővé és piszkosul furcsává ezt a történetet?

A sztori a szokásos mederben zajlik egy darabig, bár már itt is érezzük, hogy nem egy bájos tündérmesével van dolgunk. Az összes karakter egyszerre vág neki a kalandnak az erdőben és a cselekmény előre haladtával tapasztaljuk, hogy egyre messzebb kerülnek attól, amit kezdetben akartak. Nagyon sokszor él parodisztikus, groteszk és néhol meglehetősén durva, erőszakos eszközökkel a film. A történet atmoszférájába jól illeszkednek ezek a jelenetek, amiknek a különc humorán inkább jót nevetünk, aztán gondolkozunk csak el, hogy itt valami nem volt rendben. Az egyik legnagyobb erénye a filmnek, hogy nem csak egy musical, vígjáték (kis túlzással zsáner szatíra) vagy dráma, hanem az összes egyben és mindez fantasztikus zenével nyakon öntve. A sztori két befejezéssel is büszkélkedhet. Elsőként eljutunk a happy end-ig, amikor a szereplők vágyai beteljesednek és ekkor mindenki boldogan élhetne, amíg meg nem, de jön egy nagybetűs de. Marshall a film második részét túl hosszúra nyújtotta, ennek ellenére a film igazi egyedisége és üzenete ebben a bizonyos második „after happy end” szegmensben keresendő. Marshall húzott egy nagyot és realizálta a mesebeli figuráit, visszarántotta őket a valóságba, ahol hőseink csalódhatnak, meghalhatnak, összetörhetik a szívüket. A film arról szól, hogy a vágyainkért nagy árat kell fizetni és gyakran több fájdalommal járnak, mint örömmel. Hiszen, miközben azért harcolunk, amit akarunk, elveszíthetjük azt, amink van.

A Vadregény nem a tündérmesés bája miatt lesz emlékezetes musical, az ember inkább melankolikus hangulatban távozik a mozi sötétjéből és csak egy egyszerű mégis velős gondolat kavarog a fejünkben: vigyázz, mit kívánsz!

85%

IMDb: 10/ 7,2

L.van Dussen