2017. január 14. 21:52 - Kino Dino

A skandináv néplélek Dühöngő bikája - Olli Mäki legboldogabb napja Kritika

olli1.png

Az Olli Mäki legboldogabb napja fű alatt csúszott be a magyar mozikba, a december végén tapasztalható filmes dömping pedig tett is róla, hogy viszonylag észrevétlen maradjon, holott a Cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard díját is elnyerő alkotás nem egy -nálánál jóval szélesebb közönséghez eljutó- filmtársát kenterbe veri.

A történet 1962-ben játszódik, Finnországban: Olli Mäki, a 25 éves -foglalkozását tekintve pék- amatőr európai bokszbajnok a világbajnoki cím megszerzéséért mérkőzik meg Davey Moore amerikai bokszolóval. Elis, Olli edzője minden tőle telhetőt megtesz a győzelem érdekében és Olli nemcsak trénere és barátnője (Raija), de egy egész ország bíztatását érezheti a háta mögött. Azonban a lehető legrosszabb történik, ami csak történhet egy sportolóval a nagy megmérettetése előtt: beleszeret a hozzá addig is közel álló Raijába.

olli2.jpg

A felkészülés során Ollinak kezd tele lenni a töke az őt körülvevő csinnadrattával, a reklámszerződésekkel, a dokumentumfilm forgatással és a profi sport minden egyéb velejárójával. További nehezítő körülmény számára, hogy versenysúlyából jó néhány kilót le kell, hogy adjon, hogy a mérlegre álláskor ne haladja meg a pehelysúlyú kategória felső határát és kiállhasson a címvédő ellen.

Mint ahogy az életrajzi drámáknál szokás, az Olli Mäki legboldogabb napja valós eseményeket dolgoz fel. Juho Kuosmanen direktor egészen kiváló módon hozza vissza a ’60-as évek skandináv (és a francia újhullám) filmjeinek hangulatát. Hátborzongató élmény egy-egy jelenet során Bergman korai munkásságára hajazó stílusjegyeket felfedezni egy 21. századi alkotásban. Olli és Raija közös jelenetei az Eső mossa szerelmünket, az Egy nyár Mónikával-t és A nap vége ikonikus pillanatait idézték fel bennem.

olli3.jpg

Ugyanakkor ez nem egy bokszfilm, szóval aki a sport szeretete miatt kívánná megtekinteni a filmet, az nagy eséllyel csalódni fog. Olli a film végén sem megdicsőülni, sem elbukni nem fog az ő nézőpontjából. Egyszerűen rájön, hogy tehetsége és minden előtte adódó lehetőség ellenére a profi boksz világa nem neki való. Szerelembe esése rádöbbenti, hogy a visszafogott élet, valamint az apró és jelentéktelennek tűnő pillanatok adta boldogság többet ér minden világbajnoki címnél és hírnévnél. A mű során ezek a piciny örömmel teli, idilli percek kerülnek Olli értékrendjében az ismertség és elismerés -kezdetben csábító- lehetőségei elé. Szellemesen úgy is mondhatnánk, hogy az Olli Mäkki legboldogabb napja a skandináv néplélek Dühöngő bikája.  

A film cseppet sem didaktikus, a leszűrhető tanulság ellenére sem állítja, hogy az egyik út helyesebb a másiknál az életünk során. Inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy boldogságunk tényezői oly képlékenyek és változékonyak, máskor elillanóak s gyakran nem ott találunk rá e tényezőkre, ahol először gondoljuk. És egyébként is, talán hibát követünk el mikor úgy hisszük, hogy életcélunk boldognak lenni. A boldogság inkább velejárója a tartalmas életnek és annak, hogy létezésünkben értelmet látunk. Olli Mäki pedig a legboldogabb napján nem a profi bokszkarrier nyújtotta jövőkép miatt érezte magát boldognak.

 

 

80%

IMDb: 10/7,6

 

 

 

Guriga

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://kinodino.blog.hu/api/trackback/id/tr7212126381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.