2017. február 08. 15:49 - Kino Dino

Egy élet három felvonásban - Holdfény Kritika

moonlight-poster-2.jpg

2016 legfontosabb filmje a Holdfény, melynek minden képkockájáról süt a harsány őszinteség. Önmagunk megismerésének és elfogadásának könnyfakasztó szépségű meséje.

Barry Jenkins szociodrámába bújtatott art house mozijának, a MacArthur-díjas drámaszerző, Tarell Alvin McCraney soha meg nem jelent színdarabja szolgált alapul. A rendező viszonylag halk 2008-as debütálása után majdnem 10 évvel, második rendezése igazi fesztivál siker lett, ami jelenlegi 99 pontjával, a Metascore weboldal egyik legjobban értékelt filmje. A tavalyi év kritikailag leginkább elismert alkotása a díjszezon egyik meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát, többek között elhódította a Legjobb filmdrámának járó Golden Globe-díjat és az Érkezés-sel egyetemben a második legtöbb jelölést gyűjtötte be az Akadémiától. A szám szerint nyolc Oscar-nominációból több kategóriában torony magas esélyesnek számít, azonban nagy valószínűséggel az Akadémia a legjobb filmnek járó aranyszobrot a Kaliforniai álom javára, nem engedi majd ragyogni a holdfényben. Viszont, mint tudjuk gyakran nem az Oscar-on kitüntetett alkotások állják ki töretlenül az idő próbáját.

moonlight-andre-holland-1.jpg

Mind a kiadatlan dráma szerzője, mind pedig a film író-rendezője Miami ugyanazon szegénység-sújtotta övezetében nőtt fel. Határozott egyetértés volt köztük abban, hogy a filmet eredeti helyszíneken forgassák le. A produkció vezetői nyilvánvalóan aggódtak a forgatás biztonsága végett, viszont a helyiek végtelen vendégszeretettel és önzetlen segítőkészséggel fogadták a hazatérő direktort és stábját. Végül a kevesebb, mint egy hónap alatt leforgatott film durván 80%-át rögzítették Miami déli szegletében. A rendező fekete-fehér független-filmes debütálásával ellentétben, nagyon harsány, élénk színekkel festi le szülővárosát, markáns kamerakezelés biztosít vizuális keretet, egy szerkezetileg szokatlan felépítésű sztorinak.

thumbnail_24788.jpg

A film három nagyjából azonos hosszúságú epizódra van felosztva. Az első blikkre különös strukturális felépítésnek hála a film képes mindenféle mellébeszéléstől mentesen, fókuszáltan bemutatni a központi karakter életének három fontos állomását, melyeket a fiú jellemfejlődése szempontjából három meghatározó név jelöl. A visszahúzódó Chiron Miami nyomornegyedében él egyedülálló drogfüggő édesanyjával. Az első felvonásban Little-nek becézett srác az iskolai bántalmazások kereszttűzében sínylődik és épp egy őt üldöző gyerekhad elől menekül be egy elhagyatott drogtanyába. Itt talál rá Juan, a vajszívű drogdíler, akivel szokatlan barátságot köt a kirekesztett kisfiú és elkezdi felfedezni identitását, melyet még nem teljesen ért meg. A film második szegmense a nemi érés korába lépett Chiron szexuális énkeresését mutatja be, míg a harmadik részben a már a harmincas éveiben járó főhős, Black életére ható múltbéli események hosszú távú következményei kerülnek előtérbe. Mivel a film egy olyan nehéz sorból származó fekete srácról szól, aki történetesen meleg, könnyűnek tűnhet címkéket aggatni Jenkins coming of age mozijára, ezek azonban mind erőtlenül hullanak le róla. Képtelenség meghatározni pár jelszóval a Holdfény sokrétű gondolatiságát. 

mahershala-ali-moonlight.jpg

.„Egy ponton majd el kell döntened, ki akarsz lenni. Ne engedd senkinek, hogy helyetted döntsön!”

A film fontos szociális témákat mutat be egy nagyon személyes történeten keresztül. Előkerül a bullying, azaz az iskolai zaklatás jelensége valamint a leszakadó városrészeken szocializálódó afro-amerikaiak hétköznapi, komor valósága. A Holdfény tehát aposztrofálható egy fontos társadalmi problémákat felvető, érzékeny témákat felsértő szocidrámaként. Ezen aspektusok végett válik politikailag relevánssá, viszont a Chiron kálváriája során felvetett teret és időt átívelő, univerzális kérdések emelik a filmtörténelem időkapszulájába Jenkins lírikus mesterművét, ami első sorban egy intim karaktertanulmány ugyan, mégis a felszín alatt két meleg férfi egymásra találásának megindító története. 

moonlight.jpg

A Holdfény szívfacsaró utazás egy fekete srác lelkének mélyére, amely önmagunk megismerésének és elfogadásának fontosságáról szól. A történet során megjelenő szereplők életútjai egytől egyig mások által vannak lekövezve, ezáltal talán a teljes gettóban nevelkedő amerikai fiatalság tragédiája fejeződik ki a filmben és egyben itt ragadható meg a Holdfény gondolatvilágának gerince. Bármilyen nehéz is rátalálni saját ösvényünkre, kizárólag a magunk által vájt úton találhatunk rá a boldogságra, a teljességre, hiszen ha környezetünk által ránk szabott irányokba haladunk is, elkerülhetetlenül belefutunk önmagunkba. A keserédes befejezés végtelen hitet és büszkeséget áraszt magából az afro-amerikai közösségek irányába, legyen bármilyen kilátástalan és nehéz az életük, mindegyikükben ott ragyog a különös fény, amely megóvja őket attól, hogy elvesszenek a sötétben. Mert a fekete srácok kékek a holdfényben.

 

100%

IMDb: 10/8,2

 

L.van Dussen

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kinodino.blog.hu/api/trackback/id/tr4312236404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása