2017. szeptember 01. 21:10 - Kino Dino

Szürkévé fakult King fő műve a celluloidon - A Setét torony Kritika

dark-tower-poster-logo.jpg

A Sony egy újabb franchise startpisztoly dörrenésének szánta A setét tornyot, de a nyár legcikibb blockbuster-e sült ki belőle.  

Napjaink legkreatívabb tollforgatója Stephen King, akinek monumentális regényciklusát némiképp meglepő módon ezidáig nem próbálták a vászonra exportálni Hollywood filmmágusai. Legyen az bármennyire is vonzó egy stúdió számára. Hiszen az alapanyagban bővelkedő, fél tucat regényt és 16 kötet képregényt tartalmazó széria napjaink legünnepeltebb író karrierjének egyik csúcsát jelöli. Az epikus regénytömböt így érthető módon nem könnyű filmbe csatornázni, de talán arra a sorozat legpesszimistább fanatikusa sem számított, hogy úgy hagyja majd el a mozi sötétjét, hogy lényegében fogalma sincs mit látott pontosan.

the-dark-tower-trailer1-700x300.jpg

King könyvsorozatának klasszikus értelemben vett feldolgozásáról ugyanis szó sincsen. Mikor az ember egyik médiumból a másikba szeretne átültetni egy művet, kikerülhetetlen falakba fog ütközni, mivel nem tudja tiszta lappal a saját víziója szerint megformázni az alapművet. Lesznek elvárások. Méghozzá sokkal termetesebbek, mint mikor szűz projektet próbál tető alá hozni egy művész, mivel az adaptálás természetéből következik, hogy az eredeti mű magaslatait kell megmászni. Ahová jobb esetben egy eddig ismeretlen ösvényen át vezet el minket az alkotó. Sajnos az elhúzódó előkészületek során, a stúdiók és rendezők közt ingázó Sétét torony film valahol eltévedt a csúcs felé vezető úton.  A film (bármennyire is furcsán hangzik) nem adaptáció, hanem egy könyvszériából összeollózott furcsa hibrid. A Sony fejesei nem a hagyományos „elsőtől az utolsóig” elv mentén nyúltak az alapanyaghoz. Érthetetlen módon a sorozat történetének lényegét igyekeztek beletuszkolni a tervezett franchise nyitányába. A gyors tempóban elhadart történet kezdetén úgy érezzük magunkat, mintha tévézés alatt a film felénél kapcsolódnánk be a cselekménybe. Bizonyos idő elteltével azonban kínosan ismerőssé válik a sztori, így nem kibogozni próbáljuk a fonalat, hanem egyszerűen elengedjük az egészet. A kiválasztott különc kiskölök fülvérzésig mesélt történetét, még a pompás színészi gárda sem menti meg. Idris Elba uralja ugyan a karakterét (kapott is rögtön egy tévés reboot-ot), de Matthew McConaughey a mellszőrvillantó sötét varázsló szerepében látványosan unja magát. Az igazi gondok a főszereplő kissrácnál kezdődnek. Az idegen világban a klasszikus „fish out water” szerepbe csöppenő Tom Taylor figurája kényelmetlenül sematikus. Karakterének egyetlen fontos árnyalata, hogy elvesztette apját, ezzel azonban szó szerint semmit sem kezd a nem csak halovány, de következetlen forgatókönyv. Pedig az ember már unottan várja a „meglepő” csavart, hogy a főgenya ölte meg hősünk apját, ami még mindig jobb lett volna egy a semmibe futó plot point helyett.  

zf9lqgurixciuple4fak.jpg

A regények által lekövezett világgal mindössze vázlataiban találkozunk, így annak szabályszerűségei és a konfliktus fő mozgatói homályba temetkeznek. Külön szívfájdalom, hogy míg a King féle alapanyag egy ütős műfajkoktél, ami igyekszik a fantasy és a western szabályait feszegetni, addig a filmváltozat nyakát behúzva merül el a közhelyek langyos lábvízében. A szűk más fél órás cselekmény sorban mondja fel a young adult sztorik kliséit, így nyálunk folyamatos törölgetése helyett szórakoztatóbb program lehet fejben kipipálni a fájdalmasan ismerős zsáner toposzokat.

dark-tower-trailer-image-31-600x250.png

Ami talán a legelkeserítőbb, hogy végeredményben A setét torony mindezzel ezzel együtt sem nézhetetlen. Összecsapott fércmunka annyi szent, mégis nagyon nehéz szívből gyűlölni, mert annyira jellegtelen, hogy még ennyi érzelmet sem képes kicsikarni a nézőből. Így ahelyett, hogy a film átcsapna valamiféle trash mulatságba, csupán egy mindenféle sármot nélkülöző, papírízű világot próbál a maga erőtlen fogásaival lenyomni a torkunkon. Amit könnyebb kiköpni, mint lenyelni. Furcsa mód egyedülálló teljesítmény egy ilyen színes világot, ennyire szürke köntösbe öltöztetni.

600px-darktower_remington_08.jpg

Akik a Stephen King mozik másodvirágzásának eljövetelében reménykedtek sajnos csalódni fognak, jó hír viszont az, hogy szeptemberben újra lehet szorítani. Pennywise és a lebegők talán újból sikerrel idézik meg kedvenc szerzőnk szellemét a filmvásznon.

45%

IMDb: 6,0

 

L.van Dussen

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kinodino.blog.hu/api/trackback/id/tr6912797342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Girhes 2017.09.02. 15:24:22

Évről évre vártam az újabb és újabb köteteket. Teljesen beszippantott a világa, egyik kedvenc könyvsorozatommá vált. Ebből a többezer oldalból másfél-két órás filmet csinálni vétek volt. King mesternek biztos nagyon kellett a pénz, hogy ezt így engedte. A kritikák megerősítettek abban, hogy kerüljem el még a környékét is ennek a darabnak.
süti beállítások módosítása