A Lavina rendezője ismét bevitte a gyomrost legújabb társadalmi szatírájával.

Luca Guadagnino ismét visszakanyarodik szülőföldjének bájához, ahol egy százszor elregélt, klasszikus nyári románcot fest le a vásznon úgy, ahogy előtte senki. 

A Sony egy újabb franchise startpisztoly dörrenésének szánta A setét tornyot, de a nyár legcikibb blockbuster-e sült ki belőle.  

Kis csalódás Nolan háborúja.

Thor és Christian legjobb barátok. A festői Izland eldugott szegletében, egy kis halászfaluban köszönt be a nyár mellet a pubertáskorban fokozódó szexuális fűtöttség is számukra. Érdeklődésük középpontjába minden egyébről egyszerre a másik nem testének megismerése iránti vágy kerül, s még nem sejtik, hogy a nyár elmúltával barátságuk is szép emlék maradhat csupán.

Ole feleségével, négyéves lányával és hétéves fiával a Brochmann utca 12/A lakásban él, Osloban, Norvégiában, Európában, a Földön, a Világegyetemben. Rengeteg időt tölt erkélyén, kezében a Vissza a jövőbe-s bögréjével, asztalán a laptopjával, s mélázik a múltról, a jelenről és jövőről, személyének porszemnél is kisebb jelentőségéről és az idő relatív múlásáról…

Az utóbbi évtized fullasztó remaketengerében az Oldboy-hoz és A dolog-hoz hasonlóan rengeteg feleslegesen indokolatlan alkotás süllyedt visszafordíthatatlanul a sötétségbe, vagy éppen tervez már létrejötte előtt ugyanoda tartani (lásd: Toni Erdman remake). Ezeken a veszélyes vizeken próbált szerencsét az Élet névre hallgató patent, felcicomázott hajó. Vesztére.

2016 legfontosabb filmje a Holdfény, melynek minden képkockájáról süt a harsány őszinteség. Önmagunk megismerésének és elfogadásának könnyfakasztó szépségű meséje.

Az Olli Mäki legboldogabb napja fű alatt csúszott be a magyar mozikba, a december végén tapasztalható filmes dömping pedig tett is róla, hogy viszonylag észrevétlen maradjon, holott a Cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard díját is elnyerő alkotás nem egy -nálánál jóval szélesebb közönséghez eljutó- filmtársát kenterbe veri.

Michael Dudok de Wit első filmrendezése felé irányuló nézői és kritikai várakozás jogosan tette magasra a lécet, ugyanis a méltán legendás Ghibli stúdió szárnyai alatt készült a holland rendező filmje –mely stúdió neve elválaszthatatlanul összeforrt korunk utolsó nagy mesemondója, Hayao Miyazaki nevével és munkásságával.