Az Út a vadonba a vele egy kategóriába sorolható film- és könyvtársaival ellentétben, gyakorlatilag egyedüliként képes volt arra, hogy ne egy korszak jellegét és ideológiáját (vagy annak hiányát) örökítse meg -ahogyan többek között Kerouac: Úton-ja (és a könyv filmváltozata) tette, mely a hatvanas évek ellenkultúrájának és napjaink tinilányainak Bibliájává avanzsálódott-, hanem gondolatiságát tekintve időtlen és egyetemes érvényű legyen.