Nyakunkon az idei díjszezon, szóval eljött az esélylatolgatások ideje. Én húznék is egy merészet: a Saul fia hazahozza a legjobb film díjat, ami annyira nem is abszurd elképzelés, mint amilyennek elsőre tűnik!

A Saul fia fű alatt érkezett Cannes-ba és már a filmfesztivál első napján műsorra tűzték a magyar filmet, ami annyira erős kezdésnek bizonyult, hogy mire a versenyprogram keretei közt megtartott premierek végére értek, se Sorrentino-nak, se Woody Allen-nek vagy Gus Van Sant-nak nem sikerült felnőnie az első filmes hazai holokauszt-mozihoz. A többi nagy volumenű cannes-i nagyágyúk vetítéseire váró emberek között rendre a kis magyar film volt a téma miközben jegyükre vártak. A film végül nem vitte haza az Arany Pálmát, de így is tündérmesébe illő véget ért a sztori, hiszen többek között a fesztivál leginnovatívabb művének járó, úgynevezett Grand Prize díjjal lett gazdagabb Nemes László (ez sorrendben a második legfontosabb díj Cannes-ban), amivel durván az elmúlt 25 év legnagyobb magyar sikerét tudhatja magáénak filmes berkekben. Továbbra is vitatott kérdés, vajon miért a Dheepan-t és nem a Saul fiát nevezte meg a fesztivál legjobb filmjének a Coen tesók vezette zsűri, minden estre a legtöbben azon az állásponton vannak, hogy A próféta valamint a Rozsda és csont direktora, Jacques Audiard új munkája messze elmarad korábbi filmjeinek és a Saul fiának színvonalától. A film valószínűleg az Adéle életéhez hasonlóan a téma aktualitása miatt vitte el a díjat, hiszen a film egy migráns integrációs nehézségeit dolgozza fel. Nemes László amúgy kifejezetten örült annak, hogy végül nem ők nyerték az Arany Pálmát, hiszen akkor későbbi munkái során nagyon nehezen tudna csak felnőni a nézők elvárásaihoz. Ennél fogva mindenki legnagyobb döbbenetére mégse a Mancsot vagy a Manieggs-et, hanem a Saul fiát neveztük az Oscarra, ami a legjobb külföldi filmnek járó kategórián túl, még egyéb díjakért is ringbe szállhat, köztük a legjobb filmért! Lássuk milyenek az esélyei erre!

Jók.

1. Mert az Oscar kedveli a genocídiumról értekező JÓ filmeket

Igen, nagyon nehéz a világon elkövethető legnagyobb bűnökről olyan filmeket készíteni, ami egyszerre marad emberi, azaz átélhető és mutatja be kollektíve milyen szörnyűségeket képes elkövetni az ember egy másik ellen, a témát tiszteletben tartva és giccsbe nem fulladva, ezen kívül az erőszak ábrázolása is problémás, egyszóval nagyon jó arányérzékkel kell a témához nyúlni. És ha ez nem lenne elég, még egyedinek is kellene lennie, hiszen annyi jó és pocsék film készült már a témában, hogy nehéz újat mondani. Az Oscar viszont díjazza a hősöket, akik sikerrel veszik az akadályt, A misszió, Farkasokkal táncoló, Schindler listája, Az élet szép, A zongorista, Hotel Ruanda vagy a 12 év rabszolgaság (utóbbi szigorúan véve nem népirtásról szól, de ugyanúgy az emberi lét kiszolgáltatottsága áll a film fókuszában) egyaránt megkapta maga díjait, jelöléseit, fontos kategóriákban.. A Saul fia pedig ezen filmek táborát erősíti, okosan adagolja a borzalmat és inkább a fejünkben élő képet kényszeríti ki, ahelyett, hogy frontálisan tárná elénk a horrort. Ezen felül egy átélhető emberi történetet mesél el, ami egy szellemileg, lelkileg meggyötört férfi utolsó lázadása. A zsidó holokauszt feldolgozásával gyakran próbálnak díjat kicsikarni az Akadémiából, de maga a puszta tény, hogy erről szól nem elég, gondoljunk csak arra, hogy felsültünk anno a Sorstalansággal.   

2. Mert 20 éve nem mondtak újat a témában

A legutóbbi jó film a holokauszt kapcsán a Polanski-féle A zongoritsa volt, de azóta nem sikerült egy olyan koncepciót sem kidolgozni, ami elnyerte volna az Oscarra szavazók kegyeit, ha a külföldi kategóriát nem vesszük számításba. Hiszen ott az osztrák Pénzhamisítók és szigorúan véve a lengyel Ida is értekezett a témáról, ezen kívül a szintén lengyel A város alatt szerzett jelölést, tágabb értelemben véve II. világháborús moziknak pedig gyakorlatilag állandó jelenésük van az ötös listán. A Grand Prize-díjas Saul fia pedig megtörte a csendet, új kontextusba helyezte a témát és nem félt elfogulatlanul, ítéletmentesen hozzányúlni egy, a holokausztot kutató történészeket is megosztó témához, a sonderkommandók minden napjaihoz. Ezen foglyok felelősségének megítélése vitatott és a Saul fia, okosan nem is akar igazságot tenni, ezért nem erre a csoportra, hanem az itt sínylődő deportáltak között egyetlen ember személyes drámájára hegyezi ki a sztorit.

3. Mert innovatív a megvalósítás

A film 35-mm-es nyersanyagra forgott, szabványos filmméretben van elmesélve, mellyel narratíva terén visszatér a film gyökereihez, az ilyesfajta gesztusok pedig jó plusz pontokat jelentenek a messzi múltba nyúló filmes tudással rendelkező Oscar-szavazók körében, gondoljunk csak a The Artist – A némafilmes 2011-es sikerére. A mozi mágiáját celluloidról való megidézése friss trend a modern filmesek között, hiszen Quentin Tarantino és Christopher Nolan is előszeretettel preferálja a kópia használatát és a premier előtti bemutatókat gyakran 35 mm-ről bonyolítják le. Nemes László számára fontos volt továbbá az is, hogy ne szélesvásznú legyen filmje, amit ma már tényleg nagyon ritkán mernek meglépni az alkotók, csupán Wes Anderson-szintű weirdo művészek hajlandóak ilyesmire. A Saul direktora számára az igazi filmezést a 35 mm és a celluloid jelenti. Most mondjátok, hogy nem érdemel Oscar-t egy ilyen underground csávó?

4. Mert innovatív Oscar-döntés volna

Ezzel a díjjal gyakorlatilag egy olyan berögzült tabut döntene le a Filmakadémia, miszerint csak amerikai, ritkán angol film veheti át a legjobb film elismerést, ami ha belegondoltok tök igazságtalan. Miért volna az év legjobb filmjének státusza a legnagyobb film kitermelő ország privilégiuma? Persze, ilyenkor jogos a kérdés, hogy akkor mi a funkciója a külföldi film díjnak, de az szimplán csak egy kaszt. A hollywoodi filmgyártáson kívül készült idegen nyelvű alkotásoké, ami kicsit olyan, mintha külön értékelné az Akadémia a hazai indie filmeket. Ritkán, az 5-10-ig terjedő jelölt listának hála becsúszik egy-egy idegen nyelvű film is, legutóbb erre Haneke és Ausztria volt képes, a kiváló Szerelemmel, azelőtt pedig például a Nagy ábránd, az olasz Il Postino, a Bergman-féle Suttogások, sikolyok, Tigris és sárkány, Az élet szép vagy az algériai Z volt képes erre a teljesítményre, ráadásul mind ötös rendszerben. Ezen kívül Fellini-t jelölték többször a legjobb rendezés kategóriában, olyan klasszikusokért, mint az Édes élet vagy az egész huszadik századi filmkészítést újradefiniáló 8 és fél. De ha belegondoltok sok külföldi rendezőt kizártak így a játszmából, akiket ma a legnagyobbaknak tekintünk. Se Kurosawa, se Fellini, se Bergman vagy Tarkovszkij nem volt képes arra, hogy komoly konkurenciát jelentsenek az Oscaron. Ezzel a döntéssel, miszerint egy közép-európai kis ország filmje nyeri a legjobb film díjat mindez véget érne.

5. Mert nem csak a sznobok szeretik

De tényleg. Immár jó sok fesztiválon tiszteletét tette a Saul fia és mindenhol néma csöndben ballagtak ki a nézők a teremből. Azaz igazság, hogy a Saul fia rezonál az emberekkel, mély érzelmeket képes kiváltani belőlük, szimplán azért, mert emberi a történet és nagyon univerzális témákat feszeget. Persze azt azért tegyük hozzá, hogy a filmfesztiválokra is java részt, ha nem is sznobok, de erősen filmkedvelő, jó mondjuk: ki fanatikus nézők látogatnak el, de a Saul nem is arra készül, hogy felvegye a harcot a blockbusterek-kel a box-office listákon.

6. Mert…jó, nem a Saul fia nyer. De akkor mi?

Tavaly ilyenkor már kezdett kikristályosodni a kép arról, ki is lehet a befutó a legfontosabb díjakra, hiszen látszott, hogy a Sráckor és a Birdman feszül majd egymásnak a díjátadón. Idén ez abszolút nincs így, az igazat megvallva nagyon nehéz lenne megtippelni a lehetséges győztest. Talán a Spotlight vagy a Kémek hídja, esetleg A visszatérő, a Joy vagy a Steve Jobs? Ilyenkor szokta valamelyik alkotás nevető harmadikként elorozni a díjat. A nagy stúdiók túlzottan ráfeszültek a sorozatos gyenge évek után arra, hogy minél több pénzt keressenek idén, ami be is jött, de javarészt szar filmekkel traktáltak minket. Minden franchise tiszteletét tette, vagy fogja tenni idén, de mivel azok nem igen szoktak az Akadémia kedvencei lenni, nem sok vizet zavarnak a fontos kategóriákban, így továbbra is nyitott a favorit kiléte. Ennél fogva, ha nem is kézenfekvő, van realitása annak, hogy egy relatíve gyenge Oscar-idényben történelmet írjon az Akadémia egy külföldi Saul fia győzelemmel.

7. Mert a Saul fia (dobpergés) jó film!

Persze lehet vitatni, hogy a Saul fia megérdemelten avanzsálna-e a 2015-ös esztendő legjobb filmjévé, mindenesetre az év fele már lepergett (jómagam a díjszezon hazai mozi bemutatóinak kitolódásával a teljes telet 2015-höz sorolom) és eddig szimplán pár film tudta biztosítani a lassan világhírű magyar alkotás színvonalát, én többek között a Mad Max – A harag útja és a Mentőexpedíció elé helyezem Nemes László debütálását. A film a kitűnő és egyben szokatlan megvalósítása mögött, egy megtört sonderkommandós néma lázadásának története. A film két párhuzamos lázadást mutat be, az egyik a felszínen zajló tényleges fizikai küzdelem, a krematóriumot utolsó erejükkel megostromló zsidó foglyok és fogva tartóik között valamint Saul személyes küzdelme, mely emberségéért folyik egy mélyebb, szellemi szinten. Amivel veszélybe sodorja társai régóta tervezett szökését, egy rabbi halálához vezet, valamint nem utolsó sorban folyamatosan kockára teszi saját életét. Kétségtelen, hogy a szörnyűségek elől egy zombi létállapotba menekülő Saul nem teljesen épelméjű, hiszen megállás nélkül a józan ésszel szemben cselekszik, egy olyan fiú eltemetéséért, aki nagy eséllyel nem is sajátja. Miért tenne bárki ilyesmit, miért szignifikáns cél számára a fiú eltemetése? Saulban felébred az ember, majd körülnéz és nem találja ezt másokban. Egy önmagából kifordult groteszk valóságot él meg, ahol mindenki megfizet a szörnyűségekért, van, aki az életével, van, aki a lelkiismeretével, de mindenkit felemészt az auschwitzi pokol. És ekkor mi is megértjük, hogy nem Saul az őrült, hanem a világ, amely körül veszi. Elhunyt szeretteink iránt táplált érzelmeinknek nincsen társadalmi haszna, nem szolgál semmilyen kézzel fogható célt, csupán egy erős érzelmi kötődés nem szakad meg a halállal. Éppen ezért fontos, hogy eltemesse fiát Saul, hogy zsidóságát, sorsát nem megtagadva, magába fojtva hagyományok szerint egy rabbi kaddisht mondjon gyermekéért, aki nagy valószínűséggel egy teljesen idegen deportált szerencsétlen sorsú fiú, de a morális szinten ez mondhatni nem lényeges, hogy végül is a fia-e vagy sem. A lágerek világában megfordultak a pólusok, eltorzultak az erkölcsök, ami a hétköznapi életben normális, az ott őrültség. A Saul fia egy megindító dráma, tartalmas művészi értéket képvisel, de elsüthető egy szokásos Oscar zsargon, miszerint lehet, hogy kicsit túlzottan is egyedi és megrázó egy legjobb film díjhoz, bár ezt az érvét az elmúlt évek legjobb film díjasai rendre megcáfolták.   

8. Mert a nagyok is ezt mondják

Kompetens lapok is felvetették már a témát és eljátszadoztak a gondolattal, mi lenne, ha egy idegen nyelvű film vinné haza a díjat. Komoly versenyzőként számol mindenki a Saul fiával, még ha magára a díj elhódítására kevés esélyt is adnak neki a legtöbben, gyakorlatilag minden „Oscar Prediction” címmel ellátott oldalon találkozni fogtok a Saul fiával.

Kategóriák, melyekben reális esélye van a Saul fiának:

Legjobb idegen nyelvű film:

A győzelem ebben a kategóriában nem csak, hogy elképzelhető, hanem valószínű is. Persze mindig vannak komoly kihívók, de itt, ha nem is lehet elkönyvelni a győzelmet, azért több, mint jó esélyünk van rá.

Legjobb hangkeverés/hangvágás:

Cannes-ban díjat is nyert ebben a szekcióban a Saul fia és a hangmérnök, Zányi Tamás, az Oscaron több tucat blockbuster verseng ezért a címért, ennél fogva egy jelölésnek is nagyon örülnénk. A magyar filmnek persze ennek ellenére olyan egyedi akusztikája van, hogy egyáltalán nem lenne meglepetés, ha feltűnne az ötös listán.

Külföldi filmek, melyeket jelöltek a „hangos kategóriákban”:

A tengeralattjáró – Németország

Amélie csodálatos élete – Franciaország

Legjobb operatőri munka:

Erdélyi Mátyás kamerakezelése nagyban hozzájárult a film magas elismeréséhez, egyedi munka az övé, de a kategória nagyon erős, a világ legjobb operatőrei versengenek a címért, a díj megnyerése mondhatni esélytelennek tűnik. De a jelölésben van ráció, két éve a szintén külföldi A nagymester, tavaly pedig az Ida szerzett nominációt, de korábban is számtalan példa volt arra, hogy külföldi filmet itt jelöljenek, például a szintén Haneke által vezényelt A fehér szalag is kapott operatőri jelölést. Na meg persze ott az a bizonyos celluloid varázslat…

Híres külföldi filmek, melyeket jelöltek vagy nyertek a kategóriában:

Suttogások, sikolyok – Svédország – győzelem

Fanny és Alexander – Svédország – győzelem

Faun labirintusa – Mexikó - győzelem

Tigris és sárkány – Tajvan - győzelem

Ran – Japán

Három szín: piros – Franciaország

Maléna – Olaszország (Koltai Lajos munkája)

Amélie csodálatos élete – Franciaország

Isten városa – Brazília

Legjobb eredeti forgatókönyv:

Nemes László a cannes-i filmfesztivál égszíne alatt működő Cinéfondation alapítvány gondozásában dolgozta ki a nem mindennapi script-et, a magyar felmenőkkel bíró Clara Royer írónővel, az eredmény pedig önmagáért beszél, annak ellenére, hogy a film legerősebb pontja nem a sztori, hanem inkább annak visszafogottsága, ami akár aranyat is érhet. A jelölés persze valószínűbb, mint a diadal, de nem egyedüli eset idegen nyelvű film feltűnése, mondanom sem kell Haneke és az Amour volt képes legutóbb eljutni a jelölésig 2012-ben őket végül Tarantino ütötte ki, ami ha belegondolunk idén is megtörténhet, a The Hateful Eight esetleges győzelmével.

Híres külföldi filmek, melyeket jelöltek:

Országúton – Olaszország

400 csapás – Franciaország

A nap vége – Svédország

Édes élet – Olaszország

Algíri csata – Olaszország

8 és fél – Olaszország

Amarcord – Olaszország

Az élet szép – Olaszország

Beszélj hozzá – Spanyolország – győzelem

Anyádat is – Mexikó

Nader és Simin – Irán

Legjobb férfi főszereplő:

Nehéz lehet szeretni a filmet anélkül, hogy elismernénk a címszereplőt megformáló Röhrig Géza teljesítményét, aki nagyon finom, amolyan klasszikusan európai alakítással eleveníti meg karakterét. Az egyik leginkább zsúfolt kategóriában való jelölés megszerzése felérne egy kisebb csodával, ennek ellenére nem egyedül álló jelenség nem angol nyelvű filmért nominációt szerezni, legutóbb erre az Inárritu-féle Biutiful-ban nyújtott alakításáért, az Oscar-díjas Javier Bardem volt képes. A női főszereplő kategóriában a belga Két nap, két éjszaka és az osztrák Szerelem volt képes erre a 2010-es években.

Külföldi színészek, akiket jelöltek:

Marcello Mastroianni - Divorzio all'italiana, Una giornata particolare és Oci ciornie

Max von Sydow – Pelle Erobreren

Giancarlo Giannini – Pasqualino Settebellezze

Roberto Benigni – Az élet szép – győzelem

Legjobb rendezés:

Nemes László klasszikus filmkészítés iránt táplált mély tisztelettel vegyes rajongása juttathatja be az ötös listába, amivel Bergman-i magasságokba emelkedne. Jelölése egyáltalán nem lenne meglepetés és még a győzelem sem kizárt számára, összességében eddig gyenge évünk van, simán hozhatja a legjobb direktornak járó szobrot (IS) a Saul fia!

Híres rendezők, akiket jelöltek:

Federico Fellini – Satyricon, Édes élet, Amarcord, 8 és fél

Gillo Pontecorvo – Algíri csata

Ingmar Bergman – Színről, színre, Suttogások, sikolyok, Fanny és Alexander

Wolfgang Petersen – A tengeralattjáró

Kurosawa Akira – Ran

Roberto Benigni – Az élet szép

Pedro Almodóvar – Beszélj hozzá

Legjobb film:

Ha már az EB-re nem sikerült egyenes ágon kvalifikálni magunkat, még a filmvilágában csúcsra ülhet Magyarország, a világon az Egyesült Államok mögött, nekünk van a legnagyobb esélyünk arra, hogy a mi nemzetünk filmjének címét olvassák fel a borítékból, és szerintem ez a tényállás önmagáért beszél. Már a jelölés is a magyar filmgyártás valaha volt legnagyobb sikere lenne, ami óriási vérfrissítést és lendületet jelentene, a már amúgy is a több évtizedes álomból ébredező hazai filmiparnak.

Persze a Saul fia győzelme a legfontosabb kategóriában továbbra sem nagyon valószínű, mindenesetre én kívánom Nemes Lászlónak és csapatának, hogy azon a bizonyos kávégőzös hétfő hajnalon minél többször halljuk az alábbi mágikus mondatot: and the Oscar goes to…Son of Saul!

L.van Dussen