Meglepődtem az új Amerika kapitány rendkívül pozitív fogadtatásán, így a megszokottól merőben eltérő szuperhős-mozi reményével ültem be a filmre és kimerem jelenteni, hogy az eddig a Marvel nevével fémjelzett produkciók közül ez a legjobb.

Nem nevezném magam a zsáner nagy rajongójának, hiszen Hollywood képregény adaptációs érája már nem egy kényelmetlenül kínos alkotással sokkolta a mozi látogatókat, gondolok itt a mesterkélt, végletekig unalmas Acélemberre vagy a kínos poénokkal teletűzdelt Szellemzsarukra. Viszont emellett vegytiszta gyöngyszemek is készültek ebben az időszakban, mint például a Scott Pilgrim a világ ellen, ami egy generációt definiált, a Tintin kalandjai, a Watchmen és persze a képregény-filmek koronázatlan királya, a Nolan-féle Sötét lovag. Valamint ott vannak a Marvel-filmek, amik futószalagon jönnek az álomgyárból és ez egy jó darabig nem is lesz másképp, hiszen 2020-ig a tervek szerint évente kapunk két új szuperhős-filmet, és ha ez nem lenne bőven elég, megnézhetjük, ahogy a DC erőlködik, hogy valamilyen konkurenciát képviseljen a Marvel-adaptációival szemben, valamint megtekinthetjük a 100. X-Men előzményfilmet is, nem mintha még érdekelnének bárkit is. Ez pedig szerintem egy kifejezetten hátráltató tényező, én úgy gondolom, hogy ez a téma már bőven kinőtte a kereteit, ráadásul sosem jó, ha egy stúdió ennyire ráül egy témára és ipari módon állítja elő ezeket a filmeket. És nincs azzal gond, hogy évente kijön egy-két ilyen film, mert a Marvel alkotásai általában a felhőtlen szórakozás zászlóshajói, de egész egyszerűen túl sok ilyen alkotás kerül mozikba, szerintem lassan itt az ideje, hogy új utakon induljanak el az álomgyár munkásai. Erre az álláspontra cáfol rá A tél katonája. A tél katonája egy bitang jó film, ugyanis letér a jól bevált, sziklaszilárd alapokkal kikövezett képregény-filmes útról és egy új megközelítéssel fordul a témához. Az új Amerika kapitány története szöges ellentéte az eddigi Marvel-moziknak. Nagyon ügyesen megkreált forgatókönyv biztosítja a film hátterét, ami inkább hasonlít egy kém-thriller sztorihoz, mégis végig megmarad képregény-film lenni.

Azonban attól sem kell tartani, hogy a látványos akciókról elfeledkeztek volna az alkotók, itt is nem egy epikus zúzást élvezhetünk végig, ütemes vágások, profi vizuális effektek és James Bond-filmeket idéző, jól koreografált bunyók (gondolok itt elsősorban a liftes jelenetre) biztosítják ezúttal a látványorgiát, szóval aki egy könnyed szórakozásra vágyik, az se nyúl mellé az Amerika kapitánnyal.

A sztori azonban meglepően szokatlan a Marvel-univerzumban. Egy összeesküvés köré épül a cselekmény, így a klasszikus kémfilmes fogásokkal találkozhatunk, amik rendkívül jól illeszkednek a képregényes világba. Nem mondom, hogy a Közönséges bűnözőket megszégyenítő fordulatokra számíthatunk, de még így is kis túlzással több csavar van benne, mint az összes eddigi Marvel-filmben együtt. És akkor meg sem említettem, hogy a film valós, aktuális szociális félelmekre reflektál, valamint egy komoly karakter-dráma is szerves része a cselekménynek. Persze elismerem, hogy azért nem tökéletes a script, vannak klisés elemei és úgy összességében is túl hosszú a film, de a lényeg, hogy úgy közelítette meg a témát, ahogy a Marvelnél még senki más. Váratlanul ért ,de számomra az Amerika kapitány megugrotta a Bosszúállók és a Vasember által felállított mércét, és a legjobb Marvel mozivá avanzsált.

Egy kérdéssel zárnám a mondandómat: szerintetek szükség van újabb képregény-filmekre, és ha igen, még milyen kiaknázatlan lehetőségekkel kecsegtet ez a zsáner?

85%

IMDb: 10/8,3

L. van Dussen