Amikor az ember bemegy a McDonald’s-ba mindig van benne egy kis lelkiismeret-furdalás, hogy amit eszik, az káros az egészségére, de ezeket a gondolatokat hamar elhessegetjük mondván, egyszer úgysem árt semmit. Pedig igen.

A Super Size Me jelenléte a köztudatban igen érdekesen alakult, ugyanis a történetéről már mindenki hallott, de nagyon kevesen látták. Bárkinek kezdtem el mesélni a sztoriját, hogy egy fickó egy hónapig csak mekiben evett és hogy ez miben befolyásolta az életét, mindenkinek derengett valaki, de a konkrétan a filmet nem ismerték. Úgy gondolom ez elég nagy hiányosság, ezért a filmmegjelenésének tíz éves jubileumának tiszteletére elevenítsük fel, miről is szólt a Super Size Me!

A történet egy kellemesen lökött, de számomra a végtelenségig szimpatikus férfi kísérletét meséli el, miszerint egy hónapig kizárólag a McDonald’s-ban fog étkezni, a következő szabályok szerint: 1. naponta háromszor étkezik; 2. mindent kipróbál a menüsorról; 3. ha felajánlják neki a SUPER SIZE extra nagy adagot, akkor azt el kell fogadnia. (Ez az extra nagy adag a Sundance filmfesztiválon debütáló Super Size Me után pár hónappal megszűnt, a két dolognak természetesen semmi köze egymáshoz. Természetesen.) Kísérlet előtt több orvossal is kivizsgáltatja magát, és már-már ijesztően egészséges eredményeket kap, tehát szóba se jöhet, hogy az esetleges változásokat más tényező idézné elő. A film arról szól, hogyan változtatja meg ez a kísérlet hősünk életét, illetve keresi a választ, hogy miért az Egyesült Államok a világ legkövérebb országa. Ez a film olyan, mint a jó mekis sajtburger: eltelhet ugyan tíz év, de se az íze, se a kinézte nem változik.

A gyorséttermek személytelen világáról és a globalizációról mesél a film, de ezt nem búskomor melankóliával és naturalizmussal teszi (bár néhol fordul egyet az ember gyomra, gondolok itt az Űrodüsszeiát idéző zsírleszívásra..), mint mondjuk a szintén kiváló Élelmiszeripar Rt., hanem jó adag humorral és öniróniával, ennek ellenére mégis erősen társadalomkritikus és provokatív. Sok mindent elmond az emberi jellemről a film: csak akkor vagyunk hajlandóak drasztikus változást hozni, amikor az már túl késő.

Nehéz spoilermentesen beszélni erről a Super Size Me-ről, de talán a megnézéséhez egy kis kedvcsinálónak ez is megteszi. Egy nagyon szórakoztató film egy kevésbé komolytalan témáról.

90%

IMDb: 10/7,4

L. van Dussen