A Víkend trailerjének megjelenésekor viszonylag magas elvárásokat állítottam „az első igazi magyar thriller” felé. Az előzetes alatt tapasztalható feszültség mellé társult a gyönyörű erdélyi környezet, illetve tovább izgatta a kedélyeket az akkor általam még eltaláltnak vélt sötét hangulat, és az elsőre érdekesnek tűnő történet.

A sztori részletezésére nem fecsérelnék karaktereket, adott egy zsarolós, gyilkosságokkal teletűzdelt, rengeteg fordulattól szenvedő közepesen klisés történet, melyben előbb-utóbb kiderül, hogy senki sem az akinek hisszük, kivéve ha mégis. Egypár kritika elolvasása után döbbenten könyveltem el az ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket: „Gryllus Dorka elviszi a vállán a filmet”. Csodálkozva tapasztalom, hogy valakinek elég, ha egykét szopás meg egy kikötözéses -ló által végignézett- pajtás kényszerszex elég ahhoz, hogy ilyesféle állításokat hangoztasson. Nem hiszem el, hogy valaki úgy gondolja, hogy ez a pár jelenet elengedhetetlen volt hangulatteremtés szempontjából… Mondjuk a film készítői már biztos megtanulták a Hollywoodi nagytesóktól, hogy mitől döglik a légy, ha thrillerről van szó…

A cselekmény összeszedetlen, az előbbiekben leírtakhoz hasonlóan felesleges, lényegtelen jelenetekkel van teletűzdelve. A film állítólagos noir hangulatáról az interneten olvastam, pedig a 100 perc alatt zéró, azaz zéró noir stílusjegyet mutat fel a Víkend (ez nem negatívum, csak megjegyzés). A legnagyobb hibája a Víkendnek mégis a koncepcióban keresendő, pontosabban annak hiányában, ugyanis a sok twist és valószerűnek tervezett, de igazándiból művinek ható alpári párbeszédek közepette nem igazán képes eldönteni, hogy mi is akar lenni valójában. Thriller mivolta ellenére feszültséget csak nyomokban tartalmaz, nincs normális befejezés, nincsenek igazi motivációk… nemigen van stílusa a filmnek.

Az operatőri munka ellenben egészen vállalható színvonalat képvisel. Már a legelső, „ki a vad és ki a vadász?” jelenet során feltűnt, hogy igényesen lett felvéve a Víkend. A helyszínválasztás kiváló, keresve sem lehet egy thrillernek (vagy mi a kutya ez) autentikusabb és hangulatosabb helyet találni az Erdélyi borult ég-sűrű erdő kombónál. Komolyan, a film egyes részletei kiválóan megállnák a helyüket mondjuk egy 30-40 másodperces Volkswagen TV spotnak, végül is, nem néz ki jól egy szép új sportkocsi, ahogy terepen repeszt ilyen környezetben? A filmkészítők kapva kaptak a lehetőségen, el is rejtettek nem egy, nem kettő ilyen és ehhez hasonló kis reklámot a bő másfél óra során. De ha kedves olvasó szereti a Mentos cukorkát, akkor ne aggódjon, mert fog olyan jelenetet találni, ami csak e tömény, cukros finomság miatt került a filmbe.

Mindezek mellett bevallom, hogy mégsem mondhatom a Víkendre, hogy nem élveztem, mert a maga módján képes elszórakoztatni az embert erre a kerek száz perce. Más kérdés, hogy azon kívül, hogy magyar műről beszélünk, mi indokolja még, hogy ennek a nézésére pazaroljam az időmet, amikor rengeteg színvonalasabb thriller készült már, ami hasonló történetet dolgoz fel?

Technikailag képesek vagyunk elfogadható filmeket készíteni, csak kérdéses, hogy érdemes-e eredetiség, koncepció és az innováció teljes hiányával olyan mozgóképet gyártani, amit külföldön nem egyszer, sokkal színvonalasabb keretek között megtettek már? Tényleg büszkének kellene lennünk a magyar narancsra? Nem kéne inkább mondjuk a magyar szőlővel foglalkozni? (Nem a hollywoodi sablonfilmeket kellene leforgatni hazai köntösben…)

Az elmúlt egykét év meglepően jól sikerült és elismert magyar filmjeinek kontextusában (pl. Fehér Isten; VAN; Saul Fia; Liza, a Rókatündér…) a Víkend visszalépés, összességében viszont hiánypótló cikk, mely ha másra nem is, de arra jó lesz, hogy felkeltse az érdeklődést a hazai filmekre az itthoni mozikban, és hangoztassa: A magyar filmipar él, állapota már nem válságos, viszont még közel sem örvend jó egészségnek.

50%

IMDb: 10/6,8

Guriga