Idén nyáron Adam Sandler beleszarik az arcodba!

Divat szidni Adam Sandler-t és az ő munkásságát, hiszen mindenhol ugyanazt a figurát játssza, a filmjei ízléstelenek, öncélúak. Én személy szerint se nem gyűlölöm olyan szenvedélyesen, se nem kedvelem igazán. Tisztes iparosnak tartom, aki a tőle elvárható nem túl magas és igényes színvonalat hozza el évről évre, amiket rendszerint a kritikusok köpködése és a rekordmennyiségű Arany Málna szobor mellett, komoly közönségsiker kísér. Az emberek megszokták, hogy évente kapnak Sandler-től egy könnyed nyári komédiát, amire családostul jegyet váltanak és szórakoznak közösen egy másfél órát. Ezt én tiszteletben tartom, mert nem látok benne semmi kivetnivalót, viszont azt ne mondja nekem senki, hogy ezek jó filmek. Én nem nézek le senkit, akit szórakoztattak ezek az alkotások (biztos le lehet menni annyira alfába, hogy valaki a kultikus böfingen röhögjön), én is jól elvoltam nem egy filmjével. Viszont azt had ne keljen már élveznem, hogy egy stáb nyaral.

Adam Sandler okosan csinálja, amit csinál, mert a filmjeivel mindenki jól jár. Ha kedve szottyan nyaralni, csak rábök a térképre és már repül is. Csakhogy ő nem az utazási iroda számát tárcsázza a vakáció előtt, hanem a stúdióét. Kitalál egy teljesen szokványos klisés sztorit, amit mértani pontossággal lő be az ízléstelen romkomok és a bárgyú családi vígjátékok közé, a cselekményt elhelyezi valami kellően egzotikus helyre és már forog is a film. A forgatás alatt a stáb jól elszórakozik, a mozikba tódulnak a népek, a producerek pedig a seggüket verik a falhoz örömükben, hogy megint hülyére keresték magukat egy szar filmmel. Mielőtt valaki azt hinné ez egy összeesküvés elmélet, nem az. Maga a mester nyilatkozta, hogy fizetett nyaralások a filmjei. Hogy lehet ennyire semmibe venni a nézőt? Sandler színészi pályája során szokás kiemelni a PT Anderson-féle Kótyagos szerelmet, amiért Sandler-t a legjobb férfi főszereplőnek járó Golden Globe-ra jelöltek. Nekem maga a film nem igazán tetszik, de az elkeserít, hogy egy ilyen szerep után megelégszik az olyan papírszagú karakterek eljátszásával, mint Jim, a Kavarás című opus főhőse.

A tavalyi gyalázatos Nagyfiúk 2 förtelmes bensőséges gusztustalankodásához képest legalább annyi előrelépés történt, hogy itt már beszélhetünk történetről (érzitek a zsenialitást?), más kérdés, hogy egy olyan scriptről van szó a Kavarás esetében, amit már láttál. A film nem klisés, hanem A klisé, ráadásul semmi sem indokolja, hogy Afrikában játszódjon. De azért ejtsünk pár szót a sztoriról! Adam Sandler egy alternatív univerzumba kalauzol el minket, egy olyan világba, ami ugyan hasonlít a mienkéhez, de mindenki kicsit retardáltabb, mint nálunk. Annyira bírom, hogy egyszer sem említik, hogy a fekete kontinensen belül mégis hol a viharban járunk (nem mindegy megyünk Afrikába paraszt, dőlj hátra és élvezd!), emellett magát az afrikai kultúrát, állatvilágot, természetet is két lábbal tiporja a Kavarás. A humorról annyit, hogy van pár jó pofa pillanata a filmnek, mégis piszkosul alpári és kínos a poénok jelentős hányada. A film összességében mégis aranyos alkotás, így akkorát nem lehet belerúgni, mint mondjuk a már említett Nagyfiúk 2-be vagy a Jack és Jill című örökérvényű eposzba.

A Kavarást két szemszögből lehet megközelíteni: az Adam Sandler-filmek között láttunk már jobbat, rosszabbat is, így egy erős közepes, viszont azt ugye tudjuk, hogy Sandler nem épp az intellektuális humor legfőbb képviselője, szóval, ami nála közepes, az még mindig az elviselhető kategória alatt helyezkedik el…

35%

IMDb: 10/ 6,4

L.van Dussen