2017. augusztus 31. 17:18 - Kino Dino

Oscar és a nők - Szexista-e az Akadémia?

oscars-main.jpg

Még mindig tart a mosolyszünet.

 A 2017-es Oscar-gála jelöltjei, illetve díjazottjai egyaránt nagy előrelépésről árulkodnak a különböző etnikumok filmes reprezentációja terén. A Holdfény meglepő diadala, nem csupán az alacsony költségvetésű független produkciók, de egyben az afro-amerikai és LMBTQ-közösségek sikere is.  A fekete meleg srác felnőttévállását elregélő alkotás győzelme (már csak Bonnie és Clyde performansza miatt is) felejthetetlen pillanata a legfényesebb filmes szobor történelmének, illetőleg több szempontból is jelzésérékű. Hiszen azáltal, hogy a konvencionális választás, Kaliforniai álom rovására az Akadémia képes volt nyitni az art house filmek és a kisebbségek irányába, sokkal nyitottabbá, színesebbé tette a kiszámíthatóvá váló Oscar-versenyt. Az idei ceremónia üdítően diverz nyerteseinek és nomináltjainak listája tagadhatatlan előrelépés, azonban arról továbbra sem szabad megfeledkezni, hogy az évről évre ismétlődő gender probléma még mindig árnyékot vet a meghaladott tradíciók és a jelenkor szelleme között ingázó Akadémiára. Nincs ezen mit szépíteni: Oscar hadi lábon áll a nők terén!

47f7fadea9aba0820723de4b091e65948facfc513ee11d1d0f5679093f5b588d-770x443.jpg

Hollywoodban mindig is jelen volt egy bizonyos fokú szexizmus, amit még napjainkban sem sikerült levetkőznie az álomgyárnak. Ennek a legszembeötlőbb megtestesítője az Oscar, ahol minden esztendőben, mind a nyertesek, mind a jelöltek számát figyelembe véve, durván a férfiak irányába billen a mérleg nyelve. A probléma gyökerei azonban ennél mélyebbre nyúlnak. A kategóriákat vizsgálva joggal tehetjük fel a kérdést, vajon miért is vannak nemek mentén elszeparálva a színészi kategóriák? Mivel igényel kevesebb vagy épp több színészi kvalitást egyik nem képviselete a vásznon a másiknál? Talán különböző színészi repertoárokból dolgozik egy női és egy férfi színész? Úgy gondolom, ahogy a vágók vagy a hangmérnökök munkája, úgy a színészeké sem igényel nemi alapú megkülönböztetést. Más kérdés, hogyha a továbbiakban minden más kategóriához hasonlóan a négy színészi díjat (az egyértelműség kedvéért a női-férfi fő, -illetve mellékszereplő díj-kvartettről van szó) nem választanánk szét, hanem mondjuk kettővel egyszerűsítenénk, akkor a hölgyek jó eséllyel nem gyakran ragadhatnák nyakon az Oscar szobrot. Ezt a kijelentést a mellékszereplő kategóriák világítják meg igazán, pontosabban a díj angol tükörfordítása. Ugyanis angolszász nyelvterületen „supporting-ként” hivatkoznak erre a két kategóriára, ami támogatót, segítőt jelent. A 2016-os esztendő első favoritja erre a díjra a férfiaknál Hugh Grant volt, a Florence Foster Jenkins című filmért, ahol a brit sármőr Meryl Streep oldalán brillírozott. A show-t persze nem lophatta el a mozi legnagyobb dívája elől, mégis karrierje egyik csúcsteljesítményét pakolta le az asztalra, jelölést azonban, a BAFTA és Golden Globe díjakkal szemben nem szerzett. Amivel önmagában nem lenne gond, mégis a jelenség túl mutat önmagán. Tudni illik, szinte soha sem díjaznak férfi mellékszereplőt olyan alakításért, ahol egy nő oldalán szerepelt, nőt „támogatott” játékával a képernyőn. Sőt, még csak jelölésig is ritkán kocog be egy-egy ilyen férfiakra szabott filmszerep. A kategória jellemző díjazottjai az antagonisták, gonoszok (például Heath Ledger Jokere vagy J.K. Simmons, mint jazztanár a Whiplashből) vagy minimum a főhős életében meghatározó szerepet játszó figurák. A legutóbbi jelölt, aki nő főszerep mögé állva jutott jelölésig, Kenneth Branagh volt, immár öt évvel ezelőtt, az Egy hét Marylinnel című romantikus drámában nyújtott teljesítményéért, ahol (az egyébként szintén jelölést szerző) Michelle Williams tűnt fel a filmdáma szerepében. A kategória legutóbbi díjazottjáig pedig egészen a 2001-es Iris-ig kell visszanyúlni, amiért (abban az évben nem kis meglepetésre) Jim Broadbent vihette haza a szobrot. A kategória tavalyi öt jelöltje közül mindenki férfi centrikus alkotásért követelt helyet a listán, míg a női mellékszereplők közül mindössze egy olyan szerep (Octavia Spencer A számolás joga című filméért) bizonyult jelölésre érdemesnek, ami nem egy férfi főhőst szolgált ki a játéval.  A női kategória jellemzően férfiak oldalán játszó feleségek, anyák győzelmére van berendezkedve, a legutóbbi három győztes: Viola Davis, Alicia Vikander és Patricia Arquette sikere legalábbis erről tanúskodik. Az elmúlt öt év termését figyelembe véve pedig mindössze öt női alakítás szerzett jelölést nőközpontú szerepekért: Octavia Spencer mellett, Rooney Mara a Carolért, Sally Hawkins a Blue Jasminért, Laura Dern a Vadonért és Julia Roberts az Augusztus Oklahomában című filmért. Összehasonlításképp a férfi kategória legutóbbi 25 jelöltje egytől egyig olyan film, melynek férfi áll a fókuszában. Az Oscarral ellentétben ez elmúlt években több szervezet is elismert női főszerepek mellett játszó színészeket. Az ünnepelt gyerekszínész, Jakob  Tremblay SAG jelölést szerzett A szobáért,  a Brit Filmakadémia Benicio Del Toro Sicario-ban nyújtott teljesítményét tüntette ki jelöléssel, de James Gandolfini utolsó szerepe, az Exek és szeretők című romantikus filmben is befért a SAG mellett, a Critics’ Choice és az Indipendent Spirit Awards listájába is. A szeparált kategóriák azonban csupán a jéghegy csúcsa. Ha tekintetünk tovakúszik a további 20 kategória felé, szembetűnő, hogy a kisebb publicitást kapó jelöltek körében még elkeserítőbb a helyzet nemi diverzitás terén.

best-supporting-actor-2000s.jpg

Ha górcső alá vesszük a 2017-es Oscar kilenc legjobb film jelöltjét, a fő díjra felterjesztett harminc producerből csupán nyolcan képviselik a (sajnos még mindig) gyengébbik nemet. A kilenc produkció között csupán egy olyat találunk, melynek producer csapata kizárólag női tagokból áll, ami ironikus módon talán a mezőny leginkább macsó darabja, a Hell or High Water. Ezzel szemben a másik oldalon négy alkotás, nevezetesen az Érkezés, a Kaliforniai álom, a Fences és A fegyvertelen katona csakis férfi jelölteket soroltat fel. Téma tekintetében a legjobb film díjra terjesztett alkotások legtöbbször heroikus férfiak eposzait zengik el, ami idén sincs másképp, hiszen a kilenc alkotás közül hét rendelkezik férfi központú sztorival. A legrangosabb kategóriában mindössze A számolás joga helyezi kizárólag nőkre a fókuszt, emellett az Érkezés-ben és a Kaliforniai álom-ban találkozunk központi női karakterekkel. A tavalyi esztendő során megjelent nőkről szóló alkotások, amik a díjszezon kezdetén még az Oscar futam meghatározó szereplőinek tűntek, csúnyán alul teljesítettek szinte minden kategóriában. A 20th Century Women, a Florence Foster Jenkins, a Loving, az American Honey vagy az egészen kiváló Jackie, egytől egyig elvérzett a hajrában, ami nem feltétlenül a filmek színvonalát minősíti. A fent felsorolt filmek ignorálása sokkal inkább árulkodik arról, hogy az Akadémia egyszerűen fogékonyabb a férfi témákra.

oscar-women-sexism-gender.jpg

Mind a kilenc legjobb film jelöltet férfi rendezte, ami sajnos koránt sem meglepő. Egy San Diego State University-n publikált kutatás szerint a 2016-os év 250 legsikeresebb filmalkotásának csupán 7%-át vezényelte le női direktor, ami még a 2015-ös 9%-os arányszámhoz képest is csökkenést jelent. Ez a csökkenő, vagy maximum stagnáló tendencia arról árulkodik, hogy Hollywood továbbra sem fektet kellő bizalmat női rendezőkbe. A bizalom hiánya pedig további filmes szakmákban is megnyilvánul. Ahogy az álomgyári szexizmus egészére, úgy a filmgyártás ezen specifikus szegmenseire is kitűnően reflektál az Oscar. A legjobb eredeti, illetve adaptált forgatókönyv kategóriák 13 jelöltje között mindössze egy nőt találunk, A számolás joga társíróját, Alison Schroeder-t. A hat, legjobb vágásért jelölt szakember között egy, a legjobb operatőr díjra nomináltak listáján pedig kereken nulla nő alkotó szerepel. A legjobb animációs film díjára terjesztett öt alkotás mindegyikét férfi rendezte, míg a legjobb idegennyelvű film kvintettben csak a német jelölt Toni Erdmann-t dirigálta nő alkotó, Maren Ade. Meglepetésre a legjobb zeneszerzők között idén hosszú évek böjtje után feltűnt egy női jelölt, a Felszín alatt-hoz komponált bőr alá kúszó dallamairól elhíresült Mica Levi, akinek a Jackie-hez írt soundtrack-jét ismerték el. Évről évre ismétlődő női dominanciát csak a legjobb jelmeztervezés kategóriájában tapasztalhatunk, ahol idén sem sikerült egy férfinak sem helyet szorítani az ötös listán. Ezek után joggal merülhet fel a kérdés, mi lehet a megoldás az egyenlőtlenségek orvoslására?

davidson-oscars.jpg

Kézenfekvőnek tűnhet valamiféle kvóta szabályba iktatása, de ez az intézkedés a tünetek mentén tudná csak látszólagosan eltörölni a differenciákat. Két éve, amikor az "Oscar So White"-hashtagektől visszhangzott az internet, az akkori házigazda, Chris Rock azzal viccelődött a díjátadón, hogyha fekete jelölteket szeretnénk látni, ahhoz fekete kategóriák létrehozására lesz szükség. Egy női Oscar kvóta bevezetése esetén, Rock poénjához hasonlóan, kollektíven fejet hajtana az Akadémia a kirekesztés kultúrája és a szexizmus előtt. A vallomással felérő, szerencsére csupán fiktív intézkedés kimondaná, hogy a nőknek többletjogokra van szüksége ahhoz, hogy felvegyék a kesztyűt a férfi kollégáikkal szemben. Több nő emelhetné magasba a szobrot, mint valaha, de paradox módon a megkülönböztetés még tovább mélyülne.

2012-oscars-nominees-image.jpg

Viszont bármennyire is kilátástalannak hat a fentiekben taglalt szcenárió, már pislákol a fény az alagút végén. Oscarék ugyanis nem söprik szőnyeg alá a problémát: az Akadémia folyamatos vérátömlesztéssel igyekszik életet lehelni a díjba. Minden évben próbálnak új, fiatal tagok integrálásával lejjebb faragni a még mindig messze túl magas átlagéletkorból és az Oscar kapcsán sztereotípiává váló "fehér férfi szavazó" dominanciát is sikerült felhígítani. A friss, fiatalos lendület már a tavalyi díjátadón is nyomot hagyott, ha pedig a továbbiakban is ebben a haladószellemben osztják ki a trófeákat az év legjobbjai közt, a filmvilág legrangosabb elismerését többé véletlenül sem téveszti össze senki egy viccesen csengő férfinévvel.  

L.van Dussen

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kinodino.blog.hu/api/trackback/id/tr112794560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Periodista. 2017.09.02. 00:20:25

Ha a nők jó filmeket készítenek majd, akkor a díjazás sem marad el. A 2012-es Zero dark thirty és az idei Menedék női rendezések és nagy sikereket is arattak. Csak kevés a hasonló.

Jakab.gipsz 2017.09.02. 01:44:03

Ez a nemi méricskélés, felszínes kiüresedett semmit mondó locsogás.
Neoliberális agyrém és pótcselekvés. Vezessünk be kvótát, meg törvényeket, majd újabb kvótákat és újabb törvényeket, zagyvasághoz vezet ez a gondolat menet.

Egy jól megírt könyv, vagy más művészi alkotás szerzőjének a nemi identitása, közömbös, a műélvező számára. Ennyi.
süti beállítások módosítása