Kilenc hosszú évig fohászkodtunk az új Sin City-ért, most végre megérkezett, és ha nem is maradéktalanul, de elégedettek lehetünk, hiszen a folytatás nem sokban marad alul a 2005-ös első részhez képest.

A folytatás elődje majdhogynem minden jó tulajdonságát megőrizte. Vegyük is őket szép sorjában! Először is az innovatív neo-noir látványvilág ugyan már nem olyan forradalmi, mint 2005-ben volt, még mindig halál laza, akármeddig el tudná nézni az ember. A cselekmény itt is három főbb szálon fut, melyek keresztezik egymást, hőseink itt is felbukkannak egymás sztorijaiban. A bestiális erőszakból viszont én úgy éreztem kicsit visszavettek a készítők. Félre ne értsetek, itt is akad pár olyan jelenet, hogy ihaj, de nem sok olyan rész volt, ahol a fogamat szívva fordultam volna el a képernyőtől. Pedig az első rész tele volt olyan pillanatokkal, ahol az ember kénytelen volt összeszorítani a szemeit a bestiális erőszak láttán. Talán kicsit immunisak lettünk az effajta brutalitásra, hiszen 2005 óta sok olyan film készült, amin megérződik Frank Miller hatása, nem tudom biztosan miért, de egy biztos, már nem üt akkorát a film agresszió terén, mint kilenc éve. És ezen kívül minden, ami az első részben jól működött, az itt is kifogástalan: a narráció, az időben ide-oda ugrálás, a laza egysorosok, a meggyötört, lecsúszott, mégis szeretni való anti-hősök és azok reménytelen harca a város gonoszsága ellen, a szimbolista színjáték, Jessica Alba táncmozdulatai... Ez ugyanaz a film!

"Ez a város mindenkit bemocskol"

Igen, sajnos a Sin City második része habár jó mindabban, amiben elődje, mégis legjobb tulajdonságát nem örökítette át: nem hat újnak a film. Ugyanaz a konfliktus, ugyanaz a stílus, kicsit silányabb formában tálalva, de a fenébe is, mégis jó nézni ezt a filmet! Az első részhez hasonlóan itt is azt kívántam, bár sosem lenne vége, akár meddig el tudtam volna nézni hőseink küzdelmét, így annak ellenére, hogy nem nevezhető jó folytatásnak, mind külsőségeiben, mind tartalmában meg tudja idézni az első szellemét, amiért megérte annyit várni. A három történetszál közül itt is az utolsó üt a legjobban, a lezárás hasonlóan keserédesre sikerült, mint Hartigan nyomozó önfeláldozása, amivel végül meg tudja menteni Nancy-t. Spoiler nélkül itt is hasonlóan nagy hatást gyakorol morálisan a nézőre a film befejezése, ami tartalmában így foglalható össze: aki szembe akar szállni a város gonoszságával, annak be kell mocskolnia a kezét, a megdöbbentő viszont az, kit sikerül a városnak lerántani a mocsokba…

A Sin City: Ölni tudnál érte már nem hat az újdonság erejével, de méltó folytatása lett az idő elteltével kultfilmmé vált első résznek. Akinek az tetszett, érdemes tenni egy próbát ezzel is, még akkor is, ha kis hiányérzettel távozik az ember a moziból.

75%

IMDb: 10/7,6

L.van Dussen