Ki hitte volna, hogy egy transzcendentális coming of age mozi éleszti újra a magyar filmekbe vetett hitünket?

A magyarok nem szeretik a magyar filmeket. A magyar film a rendszerváltás óta fogalommá vált, hiszen javarészt ugyanazt kapta tőlük az ember. Vagy a kevésbé jó ízlésű, klisés nyugati komédiák primitív dramaturgiáját copy-pastézték saját munkáikba, megfűszerezve egy kis bunkó proli attitűddel, nehogy elfelejtsük, hogy magyar filmet nézünk, vagy az elborult öncélú művészkedés jellemezte a hazai filmipart, ahol az alkotók nagy ívből tette rá a néző érti vagy élvezi-e, amit már négy órája bámul. Összefoglalva nehezen találták meg az elmúlt bő húsz évben az egyensúlyt a hazai filmesek a tartalom és a szórakoztatás között. Szerintem nem lepek meg senkit, ha azt mondom az egyetlen film, aminek ezt maradéktalanul sikerült teljesíteni, azaz egészen kiváló Kontroll volt, azóta viszont már nincs Antal Nimródunk, hiszen rá lecsapott Hollywood, ahol, azóta se alkotott igazán maradandót. Viszont az, hogy a magyar filmek szarok nem egy állandó állapot, és az elmúlt években kézzel tapintható a javuló tendencia, egy szó mind száz: az Utóélet egy rendhagyó és nem kevés bizalomra okot adó alkotás lett!

A történet szerint, egy mániákusan szorongó fiú, Mózes, nem sokkal azután, hogy elhagyta a pszichiátriát elveszíti lelkész édesapját…nem véglegesen. Apja szelleme ugyanis visszatér, a fiú pedig próbálja megtalálni az okát, amiért a fater még nem távozott a túlvilágra, nekilát felkutatni és bevégezni apja elvégzetlenül hagyott feladatait, azonban idővel ráeszmél, az ok, amiért még nem távozott apja szelleme, az ő maga. Az Utóélet egy sokrétegű, viszont cseppet sem szájbarágós film.

"- Te még ébren vagy?

- Imádom, hogy mindig ennyire rátapintasz a lényegre."

A történet egy nagyon átgondolt forgatókönyvön alapul. Kiválóan meg vannak írva a groteszk szituációk és a történések is logikusan következnek egymásból (egy Üvegtigrisen szocializált országban ezt meg kell említeni), a párbeszédek azonban nem túl gördülékenyek. A dialógusok gyakran nem túl érdekesek vagy életszerűek, a Mózes és apja között folytatott beszélgetések azért kivételt képeznek, ezek úgy vannak megírva, mint amikor egy olyan beszélgető partnerrel csevegsz, akivel nincs igazán közös témád. A humor viszont így is kiválóan működik, viszont azt ki kell emelni, a film sokkal erősebb vizuálisan, mint verbálisan, gyakorlatilag minden tekintetben, hiszen a leginkább vicces és drámai pillanatok is a látvány miatt fejtik ki olyan jól hatásukat. Tehát az Utóélet inkább a képi humorban jeleskedik, sok abszurd szituációból eredő helyzetkomikummal, szóval, aki egy könnyed szórakozásra vágyik, az sem nyúl mellé, ha erre a filmre vált jegyet. Viszont az Utóélet nem csak egy laza komédia reményével kecsegtet!

"- Hát a kalandvágy az velünk születik!"

A film mondanivalója rétegelt. De mielőtt ebbe bele mennék muszáj megemlíteni a film látványvilágát, ami elképesztő egyedi lett. Végig nagyon erős atmoszféra jellemzi, amelyet kiváló soundtrack (imádom, ha a trailer alatt szóló szám felcsendül a filmben is!), egyedi látványtervezés és első rangú operatőri munka prezentál. Pohárnok Gergely operatőri virtuozitása előtt ezúttal is emelem poharam. A történetet végig kíséri a halál jelensége. Ez főleg egy mellékszálon a leginkább szemléletes, Mózes nyolcéves húga szembesül élete során először az elmúlással és annak elkerülhetetlenségével, ezek meglehetősen szomorú perceit képezik a történetnek. Ezen kívül intim betekintést enged egy problémás apa-fiú kapcsolatba, ami a cselekmény gerincét alkotja. Főhősünk apja egy nagyon akaratos, erős személyiség, aki sohasem volt igazán a fia mellett. Az Utóélet egy szép történet, hiszen szellemként visszatérve segít fiának áthaladni a felnőtté válás rögös útján, így kettejük kapcsolata egy lírai zárójelenetben beteljesedik. Végső soron ez egymás elfogadásának története, hiszen amikor a film szereplői rá akarják erőltetni saját akaratukat a másikra, az csak még több konfliktust eredményez, így az Utóélet arra tanít, mindenkit tisztelni kell olyanságában, amilyen.

Zomborácz Virág első nagyjátékfilmje elsőrangú kezdés, amelyet reményeink szerint még sok ilyen kiváló munka fog követni. Tartalmas gondolatok szórakoztató formában? El se hiszem, hogy magyar filmet néztem!

85%

IMDb: 10/6,8 (én voltam a 35. felhasználó, aki szavazott, szóval ez nem túl mérvadó érték)

L.van Dussen