Richard Linklater filmtörténelmet írt!

A Sráckort, azóta szenvedélyesen várom, mióta kijött az első (és egyetlen) trailer, így mondanom sem kell, hogy felért egy arcon csapással, amikor a hét elején, a környéken üzemelő mozik műsorát böngészve nem találtam a hőn áhított filmcímet. Mégis úgy éreztem ezt a filmet látnom kell, ezért zsebpénzemet nem sajnálva (na, jó sajnálva), megindultam hazánk fővárosa felé. Úgy gondolom, a Sráckor minden pénzt megér, mégse mehetek el szó nélkül amellett, hogy rengeteg embertől megfosztották azt az élményt, hogy egy fiú az orruk előtt válik férfivá, biztos sokakat érdekelt volna a film, de esetleg Pestre nem volt idejük/pénzük/kedvük elutazni érte, mélységesen felháborít, hogy a vidéki mozikban nem terjesztették, hiszen sok filmszerető ember az év egyik legszebb alkotásából marad ki.

A Sráckor jelenpillanatban az első számú Oscar-favorit, nem érdemtelenül. A történet egy hatéves kisfiú sorsát követi végig, egészen tizennyolc éves koráig, az élet buktatóin keresztül, a felnőtté válás rögös útján. És igen, a sztori pikantériája, hogy valós időben történnek az események, a film tizenkét éven keresztül forgott, amit nagyon fontos kiemelni, hiszen ettől ilyen jó az egész, mert valódi. Igen, a film minden perce elképesztően hiteles, a párbeszédektől kezdve, az öltözködésen át, az adott év zenei ízlésvilágáig, apró jelekből értesülünk éppen. hol is járunk az időben. A film az évek közti ugrálást nagyon elegánsan oldotta meg, kiválóan ütemezett vágásokkal, az ember pedig egy percre sem érzi elveszettnek magát, mert vagy egy aktuálpolitikai esemény bújik meg a háttérben (pl.: iraki háború, Obama megválasztása), vagy valami popkultúrális jelenséggel találkozunk (filmek, könyvek, zenék, konzolok, sport...). Ez pedig a valaha filmben hallhatott egyik legjobb soundtrack-et eredményezte: a legkülönbözőbb zenei ízlésvilágok váltják egymást a cselekmény során, amit élvezet hallgatni. Az egész olyan, mint egyfajta időutazás. Viszont messze nem ettől olyan erős a végeredmény.

 "Ki akarsz lenni Mason?

Mit akarsz csinálni? "

A szereplők elképesztő átlényegüléssel adják vissza a karaktereket. Ethan Hawke még mindig a legszerethetőbb ember valaha, hihetetlen mélységet ad az apa figurájának, na meg Patrica Arquette, aki egy nagyon komplex személyiséget visz vászonra, az érzelmileg kissé labilis anya szerepében lubickol a színésznő. Az anya karaktere a Sráckorban (mint, minden srác életében) nagyon hangsúlyos és érdekes, a részeges pótapukák mellett szenvedő nőt sokszor nagyon tudjuk sajnálni, a végén pedig egy torokszorító érzelmes drámai pillanatot is köszönhetünk a színésznőnek, akit méltán emlegetnek az Oscar legjobb női mellékszereplőért járó elismerésének legnagyobb várományosaként. És persze a főhős, Ellar Coltrane, aki a kamerák előtt nőt fel. Coltrane végig egészen kiváló, a tudálékos nővéréhez, Lorelei Linklater-hez (igen, ő a rendező lánya) hasonlóan. Egyébként a többi mellékszereplő is nagyon jó, ráadásul senki sem pozitív vagy negatív szereplő, mindenkiben van jó és rossz egyaránt. Adott tehát egy erős színészi gárda és egy mesterien összevágott sztori, mitől zseniális a film?

"- Bár lenne védőkorlát.

- Ne akarj védőkorlátot, az életben sincs védőkorlát. "

Mert magunkra ismerünk benne, nem kellenek nagy teátrális pillanatok ahhoz, hogy megringassa az embert, hiszen maga az összkép kínálja a katarzis: a kis Masont, aki a film elején még a nővérével viaskodott, aki titokban nézett fehérneműs magazint, aki az ablakból kémlelte veszekedő szüleit, látjuk először berúgni, ott vagyunk az első elcsattanó csóknál, látjuk először szerelembe esni, majd látjuk, amikor először összetörik a szívét, látjuk egyetemre menni… Látjuk, ahogy a fiúból férfi lesz. Ez pedig varázslatos. Richard Linklater apró pillanatokban megragadta az életet. Minden olyan életszagú, az összes dialógus hitelesnek hat, tele van életre nevelő tanításokkal, szép és elgondolkodtató pillanatokkal, viszont nincsenek se önfeledt összeborulások, se drámai összeomlások. Ellenben elképesztő vicces! Azon kevés filmek egyike, ahol felváltva könnyezhetsz meg egy jó poént vagy az élet egy szép pillanatát.

A Sráckor pont olyan, mint az élet: vannak szép és nehéz percei, végső soron viszont csodálatos.

90%

IMDb: 10/ 8,8

L.van Dussen