Ezért a filmért fognak ráhasalni arra a bizonyos piros gombra?

A visszafele elsülő fegyver klasszikus esete: az Észak-Korea ellen indított lejárató propaganda jegyében elkészült The Interview, a célpont helyett Amerikán ejtett sebet. A Seth Rogen és Evan Goldenberg alkotó páros bebizonyította, hogyha nem elég, ha csak a szél lebegteti a szájukat, hanem valamit közölni is kell vele, akkor már bajban vannak. Mielőtt a filmre térnénk, muszáj ejteni pár szót, a The Interview körül kialakult hisztériáról. Az, hogy a Sony hobbi-terroristák (hát majd kiderül…) fenyegetéseinek nyomására nem kívánta közönség elé tárni a filmet, egyszerre érthető és felháborító. Ha a Sony vezetőségének helyébe képzeljük magunkat, tény, hogy nagy felelősség volt a vállukon. Teszem azt, ha mondjuk, bemutatják a filmet, akkor biztos azért támadták volna az amúgy is gyenge évet (éveket) záró stúdiót, hogy a saját profitjukat előbbre tartják az emberi életeknél, ráadásul sosem lehet biztosan tudni egy ilyen jellegű fenyegetés hitelességét. Halkan jegyzem meg, az állítólagos terroristák követelésébe az is beletartozott, hogy még torrent oldalakra se kerülhet fel a film, ami igencsak nevetséges elvárás és a dolog komolyan-vehetőségét is erősen megkérdőjelezi. Másrészről pedig mélységesen felháborító döntés, hiszen az alapvető szabadságjogokba vetett hit is megingott, a világ egyik legbüszkébben demokráciát hirdető országában. Az Egyesült Államokat a történelem során mindig stabil alapokon nyugvó demokrácia jellemezte, ami még az olyan krízishelyzetekben sem ingott meg, mint a polgárháború vagy a gazdasági világ válság. És pont ebben az országban vezetne be cenzúrát egy idegen hatalom? Megmondhatja bárki is, hogy egy szuverén állam miről készíthet filmet? Fontos kérdések ezek, amik a film körül kialakult káosz nyomán felvetődtek. IMDb-n én is demonstrációként adtam tíz csillagot a filmnek, hogy így vagy új jusson el a nézőkhöz, ami, mint az már tudjuk végül meg is történt. A Sony a streamelés mellett döntött, így is óriásit hasalt a film, de legalább egy kis hányada a költségvetésnek visszafolyt a készítőkhöz. Na, de milyen lett a film? Finoman szólva nem jó.

Az film koncepciója nagyon megfogott. Egy kellemes politikai szatírát vártam volna, enyhe Becstelen brigantyk beütéssel, de hát, ahogy már Pelikán elvtárs is tudja, az élet nem habos torta. A The Interview-t egy sokkal intelligensebb és a témában kompetensebb filmesnek kellett volna csinálnia, akinek a tudása nem merül ki abban, hogy van valami Észak-Korea, ahol valami keményen el van baszva és rosszak, mert mi nem szeretjük őket. Félre ne értsetek, ami ott zajlik, olyan távol áll tőlem, mint a Nap, de azért nem árt, ha az ember kicsit megpróbálja árnyaltabban látni korunk politikáját, hiszen a világ nem fekete vagy fehér, hanem átkozottul szürke. Egy ilyen tematikájú filmet, ami annyira aktuális témakört jár körül, mint az Egyesült Államok és Észak Korea szemben állása, valamint ezenfelül, mindezt humoros formában kívánja tálalni, embert próbáló feladat. Egy ilyen kihívást véleményem szerint a mai komikusok közül kizárólag Sacha Baron Cohen tudott volna sallagmentesen teljesíteni, de még véletlenül se a Seth Rogen féle bagázsnak kellett volna egy ilyen mamutfenyőbe vágni a fejszét.

Rogenék intellektualitása kimerül a füvezős-fingós-szarós poénkodásban, amivel nincs is gond, tényleg, ha helyén kezelik. Ez egy Rossz szomszédság, Ananász expressz jellegű baromságnak jól áll, de egy politikai töltető alkotáshoz ennél több kell, hogy mosolyt csaljanak az ember arcára. A film humora kretén. Ízig-vérig. Gusztustalan, egy cseppet sem vicces, nem egyszer kurva kínos is nézni őket, csak a kíváncsiság, hogy végül kinyuvasztják-e Kimet vagy nem tartotta bennem a lelket, hogy ne kapcsoljam ki a büdös picsába. A karakterek idegesítőek, főleg a főhős az egyébként nagyszerű színész, James Franco által megformált Skylark-nak már a jelenléte is tenyérbe mászó, az azonosulás pedig garantáltan ki van zárva. Seth Rogen karakterének fő jellemvonása még mindig az, hogy kövér. Ez nekem nem egy humorforrás, lehet, hogy velem van a baj, sőt biztos, de ez a legalpáribb gyerekes poén, ami elsüthető. De a történetvezetés is kínosan kiszámítható, ráadásul tele van lyukakkal…oké, ez egy rossz film. De mitől több mint szimplán egy rossz film?

Attól, hogy a The Interview egy mocskos propaganda film. Nem az észak-koreai részre gondolok, azt én se cáfolni, se alátámasztani nem tudom, hanem a negédes amerikai mellkas ütögetős, álszent részére. Nincs itt szó üzenetről, kritikus patriotizmusról, amit Micheal Moore képvisel például, itt a konfliktus szélsőséges, parodisztikus, karikatúra-szerű ábrázolását élvezhetjük Rogenék elbaszott humorainak tálalásában.

Semmire sem volt ez jó, aki teheti kerülje el ezt a celluloid moslékot. Remélem nem emiatt fog kitörni a harmadik világháború, nem venném jó néven, ha az unokám történelem könyvében szerepelne a film címe. Végső szó gyanánt a Kóla, puska, sültkrumpli és a 2012-es Diktátor egy-egy részletével zárnám a cikket, hogy némi elgondolkodtató tartalom is kerüljön a sorok közé.

10%

IMDb: 10/7,5

L.van Dussen