2017. szeptember 10. 11:07 - Kino Dino

Elfogyni egymásban – Call Me by Your Name Kritika

call-me-by-your-name-movie.jpg

Luca Guadagnino ismét visszakanyarodik szülőföldjének bájához, ahol egy százszor elregélt, klasszikus nyári románcot fest le a vásznon úgy, ahogy előtte senki. 

Elio családja villájában várja unottan a lebzselő nyár végét, valahol Észak-Olaszországban. Egy nap aztán betoppan professzor édesapjának amerikai tanítványa, a húszas évei közepét taposó Oliver, aki üstökösként hasít bele a tinédzser srác életébe. A váratlan barátság megmásíthatatlanul beleég mindkettőjük lelkébe. Van egy jelent a film utolsó harmadában, amikor a 17 éves Elio és édesapja a vakáció alkonyán leülnek egymással beszélgetni. Az egyetemi professzor bölcs empátiával mesél vérző szívű fiának Montaigne és Étienne de La Boetie híres „különös barátságáról”. A film többször él ehhez hasonló irodalmi analógiával, ami által igazi intellektuális csemegévé válik. A váratlan mélységeket érintő szülői bölcselet, gyönyörűen margózza fia „különös barátságát”, melyet a nyár folyamán Oliverrel megélt. A szívbemarkoló jelenetben az olasz születésű rendező szerencsére nem rohan bele valamiféle sírós giccsbe. Nem tolja tolakodó módon az arcunkba azt, amit a néző és az idősödő apa már amúgy is tud: hogy ami a két fiatal között történt, átszakítja a barátság kereteit

callmebyyourname1_jpg_rgb-2000-2000-1125-1125-crop-fill.jpg

Luca Guadagnino kimért eleganciája és Olaszországhoz fűződő tagadhatatlan szerelme híján könnyen valamiféle melodramatikus fellengzésbe torkolhatott volna André Aciman elismert regénye. Az alapanyaghoz hithű adaptáció viszont jó érzékkel helyezi át a fókuszt a nyilvánvalóról, hogy egy meleg románc, ha nem is virágzásának, de rügyezésének lehetünk szemtanúi. Ez a szokatlan gesztus pedig hiánypótló kiegészítése a queer mozis kánonnak. Ritkán látni olyan filmet, ami ilyen éretten és ennyire természetesen kezeli két azonos nemű pár szerelmét. A meleg tematikát körbejáró filmek javarészt a párkapcsolati vívódást helyezték előtérbe, ami noha egy ilyen szerelmi kötelék bemutatása során megkerülhetetlen, háttérbe viszonylag ritkán szorul. Hogy láthatunk nagy drámai kirohanásokat, ha nem érezzük a hagyományos értékek és az elutasító társadalom bőrünkbe harapó súlyát? Esetünkben úgy tűnik sehogy. Pedig, ha kevésbé finom kezekbe kerül Elio és Oliver története, a tradicionális olasz kisváros éles tekintetével könnyen farkasszemet nézhetett volna a meleg pár, viszont Guadagnino szerencsére megkímél minket mindettől. Végre megszületett az a romantikus meleg film, aminek nem feltétlen lételeme, hogy melegekről szól.             

31-call-me-by-your-name_w710_h473.jpg

A lehengerlő táj, akárcsak a rendező előző munkájában, a vulkanikus szigeten játszódó A Bigger Splash-ben, szervesül a cselekménnyel. Amíg az A Bigger Splash-ben a feszült képsorok alatt tündöklő verőfényes napsütés a látottak mellett disszonanciába hajlott, itt a paradicsomi környezet már-már fárasztóan rezzenéstelen nyugalma erősíti a nézőben a harmóniát. Az olasz nyár eufórikus csöndjében szinte a levegőben érezzük a fülledt erotikát. A kamera mögött álló thai operatőr, Sayombhu Mukdeeprom többek között az Arany Pálmás Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire képi világéért volt felelős. Az ázsiai szemszögből felvett lankás olasz földek szokatlanul frissítő vizuális koktéllal ajándékoznak meg bennünket. Weerasethakul fent említett mesterművéhez hasonlóan a szereplőket átkaroló környezet szinte önálló karakter a filmben. Hab a tortán, hogy ódon itáliai épületek szolgálnak idillikus díszlet gyanánt. A film fantasztikus vizuális élmény, amit szokatlan rendezői döntések tesznek még egyedibbé. Guadagnino ugyanis látványosan kerüli a közeli beállításokat, ami egy ennyire intim alkotás esetében több, mint furcsa tapasztalat. A medium és wide kompozíciókban rögzített szereplők közti interakciók gyönyörűen képezik le a film dramaturgiai ívét. Mikor felüti a fejét egy-egy közeli (elsőként, amikor Elio észre veszi, hogy Oliver egy idegen nővel táncol, a fiú szinte belehajol a közönség arcába), a befogadó ösztönösen jelentést csatol melléjük. A film szépsége az ehhez hasonló leheletfinom részletekben rejlik.

image_1.jpg

Guadagnino elegánsan vezeti végig a publikumot a két férfi párkapcsolatának tiszavirág életű tündöklésén. A tapasztalatlan Elio és a nála 7 évvel idősebb Oliver szerelmének napjai meg vannak számlálva. A két férfi egymásra találását nem sieti el a rendező, jó érzékkel hagy időt arra, hogy átérezzük a párkapcsolat dinamikáját. Az olyan finom nüanszok, mint egy érintés, pár elejtett megjegyzés, gesztusok jóízűen árnyalják a kiválóan megírt és eljátszott karaktereket. A felnőtté válás küszöbén álló Eliót alakító Timothée Chalament, ha nem is képes felnőni Armie Hammer Oscar-kaliberű játékához, végig méltó partnere az élete szerepében ragyogó színésznek. A film egészén átívelő motívummal, amire a cím is reflektál, már az első percekben találkozunk. A villába érkező Oliver Elio szobájába költözik be, később, amikor Elio észreveszi, hogy a család vendége nyakában egy Dávid csillagot visel, ő is előkeresi régi nyakékét. A címbe foglalt egyszerű frázis az első szerelem tisztaságának őszinte allegórájaként öleli át a cselekményt. Guadagnino ellenállhatatlan stílusban zárja filmbe a pillanatot, milyen először meglátni magunkat a másikban. Olyan közel kerülni valakihez, hogy akár a nevünkön is szólíthatnánk. És végül milyen érezni a mindent betöltő ürességet.  

Ritkán tapinthatók olyan őszintén és tisztán a szenvedélyek, mint Guadagnino munkájában. A nagypolgári eleganciával vászonra vitt Call Me by Your Name az év legszebb romantikus filmje, ami a Sundance óta tartó mozis útján le sem fékez majd az Oscar-ig.  

 

90%

IMDb: 7,8/10

L.van Dussen

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kinodino.blog.hu/api/trackback/id/tr1512818962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vipera01 2017.09.11. 13:32:25

Mivel homokosokról van szó, nyilván az Oscar is kijár nekik.

Legközelebb egy pedofil, vagy egy zoofil románcot fognak bemutatni művészet címszóval?
süti beállítások módosítása