Darren Aronofsky első (és sanszos, hogy utolsó) nagyköltségvetésű produkciója kissé szokatlan időpontban, de csak megérkezett a hazai mozikba is, lássuk, hogy sikerült.

A film a Föld második ősatyjának, Noénak mindenki által jól ismert vízözön-sztoriját meséli el. És valljuk be, ez annyira érdekelné az embert, mint az idén futószalagon gyártott Herkules mozik, ha nem Aronofsky foglalná el a rendezői széket. Így garantált volt, hogy nem a megszokott módon, művészi szabadságával élve közelíti meg a klasszikus bibliai történetet, valamint a próbavetítések botrányos visszhangjai is számomra bíztató előjelek voltak. Legegyszerűbben úgy összegezném, hogy ezen formabontó elvárásaimnak eleget tett a film, de nem maradéktalanul.

De először is nem árt pár szót ejteni a látványvilágról, ami szerintem kifejezetten középszerű. Ilyet már láttunk nem egyszer (nem is kétszer), a helyszín, az izlandi táj hangulatos volt, de az igazi eredetiség, egyediség hiányzott a Noé képi világából. A film vizuális effektjeivel foglalkozó Industrial Light & Magic nevezetű cég a valaha kapott legnehezebb munkájának nevezte a Noét, hiszen a vízözön mellett az összes állat (amiből azért nem volt kevés) animálva volt, ezért egy kalapemelést mindenképpen megérdemelnek a film CGI varázslói. A színészek derekasan helytálltak, nekem személy szerint Jennifer Connelly játéka tetszett a legjobban, aki nem mellesleg az Egy csodálatos elme után másodszor szerepel Russel Crowe oldalán. Azért a szerepéért Oscar-t is bezsebelhetett, itt ilyenre nem számítsunk, de messze ő nyújtja a legmaradandóbbat, míg Emma Watson nem igazán találta magát a szerepben és Anthony Hopkins is csak árnyéka önmagának. A készítők úgy nyilatkoztak, hogy kisebb változtatásokat ugyan eszközöltek, de hűek maradtak az eredeti történethez és jól tudjuk, hogy a blockbusterek világában minél nagyobb az összeg, annál nagyobb a nyomás, ami sajnos megérződött a filmen is. Aronofsky és a Paramount állandó harcban állt a forgatás alatt, ráadásul egy csomó nem várt tényező is közbe szólt (gondolok itt a Sandy hurrikánra vagy a kajakozó Russel Crowe balesetére), amik miatt sokat szünetelt a forgatás. De azért annyira nem vészes a helyzet, ugyanis a Noéban sok jó gondolatot fedezhetünk fel.

Kezdjük a természetvédelmi szállal. Aronofsky Noét az első természetvédőnek nevezte és ez apróság, de a film hatásosan mutatja be a főhős és családja természettisztelő életét. Viszont a főhős dilemmája, küzdelmei adják a film központi gondolatiságát. Tele van vívódásokkal: valóban megérdemli-e az emberiség a pusztulást? Isten tényleg tévedhetetlen? Biztos, hogy szó nélkül kell teljesíteni az Úr akaratát? Igen, az emberi ítélőképesség és az Istenbe vetett hit egy érdekes szembenállásának lehetünk tanúi. A bűn is kulcsfontosságú eleme a filmnek: Aronofsky zseniális rendezői ábrázolás módját nagyszerűen tükrözi például az eredendő bűnt bemutató rész, ahol tiszta, fénylő lényekként jeleníti meg az első emberpárt, valamint a hírhedt alma szívként dobog, amikor leszakítják a fáról. Talán éppen akkor váltak emberré, amikor egy önálló gondolattól vezérelve cselekedtek? Vajon a bűnt vették magukhoz, vagy a tudást? Ez a két gondolati szál több szempontból is fedi egymást, ugyanis itt vívódik az ember, hogy valóban ennyire romlott-e az emberiség, hogy halált érdemel, hiszen Noét és annak családját is megismerjük jó és rossz tulajdonságaikkal egyaránt. Emellett a fináléban két Isten alak is ütközik egymással. Noé egy teljes mértékben embertelen döntésre szánja el magát, de a végkifejletet nem árulom el. A lényeg az, hogy milyen alapon hozza meg a döntést, és itt egy Ó- és Új szövetségi Isten-ábrázolás kerül szembe egymással, az engedelmesség, szigor és szeretet alapú életszemlélet.

De mégis úgy gondolom, hogy sok ziccer kimaradt, attól eltekintve, hogy egy nagyon jó alkotás, például szerintem lehetett volna pár konkrétabb reflexió a mai társadalomra és annak viszontagságaira, valamint én nagyobb hangsúlyt fektettem volna az isteni tévedhetetlenség és jóság problémásságaira, ugyanis ezek szemben állnak a sztorival.

Ezért egy kérdéssel zárnám a beszámolómat: Ti milyen társadalomerkölcsi problémát dolgoznátok fel egy Noé történetben, illetve nektek mennyire tetszett Aronofsky verziója?

85%

IMDb: 10/6,9

L. van Dussen