A Disney klasszikus meséinek modern élőszereplős adaptációi rendesen megosztják a közönséget.

Ezt a trendet, stílust a Tim Burton-féle Alice Csodaországban alapozta meg, ami szerintem összességében jó film volt, majd tavaly követte az Óznak hatalmas (Zoly után szabadon) és az ő középszerűsége, idén kaptuk a Demónát, azaz egy Csipkerózsika feldolgozást, és mint kiderült, jövőre érkezik egy új Hamupipőke film is. Ezen alkotásokat egy sajátos látványvilág jellemzi, élénk színekkel, furcsa teremtményekkel, jelmezekkel, sminkekkel, és hát valljuk be ezek nagyon beszívott filmek. Főleg az Óznál volt mindenki kiborulva ettől, szerintem az Alice inkább nézett úgy ki, mintha egy kretén agyában járnánk, mondjuk Burton-től ezt már megszokhattuk, de a Demóna is olyan, mint egy kemény LSD trip.

Be kell, hogy valljam, a Demóna kicsit se érdekelt, végül mégis jegyet váltottam rá és talán azért, mert a negatív kritikai visszhangok hatására az elvárásaim nullára redukálódtak, de pozitívan csalódtam a filmben. Azt mondanom se kell, hogy a cselekmény merően eltér, az alapanyagtól, így pár kulcsfigura a meséből, habár jelen van ugyan, ezen kívül más szerepe nem igen van. Ami mindenképpen furcsa, hogy a történet elég kesze-kusza. Gyakorlatilag nincsen felvezetése a sztorinak, az expozíció piszok hosszú, a tényleges cselekmény túl rövid, a finálé pedig egy szempillantás alatt véget ér és lényegében nem sok értelme van. De számomra valahogy mégis működött. A vizualitásnál maradva, mint mondtam nem tér le a frissen kikövezett, modern meseadaptációs útvonalról, a furcsa, mégis cuki lények, a hangulatos színvilág stb., ezek itt is ugyanúgy megvannak, méghozzá kifogástalan CGI prezentálásával. Angelina Jolie játékáról annyit, hogy habár nem emiatt, a szerep miatt fogunk rá első sorban emlékezni, meglepően illett hozzá a karakter, még úgyis, hogy a gondolatai valószínűleg a forgatás alatt már nagyban az Unbroken körül forogtak.

Ez a film olyan, mint egy aranyos kisgyerek, lehet, hogy egyszerű, mint a százas-szög, de nem tudok rá haragudni, még ha jó néhányan (részben jogosan) fel is pofozták előttem. Van egy mesés bája, ami áthatja a film minden percét. Talán ezzel lehet magyarázni (vagy azzal, hogy öregszem), hogy a kétség kívül nyáltengerben fürdő, giccses Disney-pillanatoknál sem kaptam a fejemhez, hogy te jó ég, mit nézek. De a Demóna nem is kecsegetett nagy ígéretekkel, csak azzal, hogy másfél órára kizökkent a valóságból egy varázslatos világba, ezt pedig maradéktalanul teljesítette, legalábbis számomra.

Azért jó olyan filmet nézni, amitől nem vár az ember semmit, mert így maximum pozitívan csalódik, én pont ezt éltem át a Demóna kapcsán, amit nyugodt szívvel tudok ajánlani bárkinek, aki egy rövid időre vissza szeretne térni a hajdani esti mesék elbűvölő világába, ezúttal kicsit máshogy.

70%

IMDb: 10/7,5

L.van Dussen