Tavaly sem panaszkodhatunk a filmeket illetően, kiváló évet tudhatunk magunk mögött. Kitűnő filmeket volt szerencsénk látni, sőt az utóbbi évek egyik legkiszámíthatatlanabb díjszezonjának lehettünk szemtanúi. Az utolsó pillanatokban is kérdéses volt, hogy a Sráckor vagy a Birdman lesz az év nagy nyertese. Ennek fényében vessünk egy pillantást 2014 legtöbbet emlegetett és legfontosabb filmjeire!

A mindenség elmélete (The Theory of  Everything) r: James Marsh

Számomra az év egyik legnagyobb csalódása. Közhelyektől hemzsegő, felületes életrajzi dráma Stephen Hawking-ról. Úgy tűnt az alkotók nem tudták eldönteni, hogy miről szeretnének mesélni a filmben. Kapunk morzsákat Hawking magánéletéről, betegségéről és karrierjéről is, de egyik téma sincsen kibontva eléggé, így hihetetlen zavarossá válik. Ettől függetlenül vannak elvitathatatlan érdemei is, ezek közül a legnagyobb Eddie Redmayne alakítása. Látványos, ennek ellenére hihetetlenül természetes játékot láthatunk tőle, bár az Oscar díjat túlzásnak tartom, igaz, hogy egy gyengébb évben teljes mértékben megérdemelte volna (pontosabban egy Michael Keaton nélküli évben!). Egy olyan zseni, mint Stephen Hawking ennél jobb filmet érdemelne.

Értékelés: 60%

A Grand Budapest Hotel (The Grand Budapest Hotel) r: Wes Anderson

Nekünk magyaroknak már a cím miatt is különleges Wes Anderson legújabb agymenése, de szerencsére nem csak számunkra ilyen maradandó, hiszen egy újabb remek alkotással örvendeztette meg a nézőket a 2012-es Holdfény Királyság után a már említett úriember. Egy hihetetlenül szórakoztató és egyedi mű, ennek ellenére nem mindenkinek ajánlott Anderson sokaknak nehezen befogadható mesevilága miatt. Furcsábbnál furcsább karakterekkel, helyszínekkel, szituációkkal találkozhatunk. Ezen felül kapunk egy hű korképet is a 20. század Közép-Európájáról. A Grand Budapest Hotel minden szempontból az év egyik legemlékezetesebb filmje.

Értékelés: 85%

Éjjeli féreg (Nightcrawler) r: Dan Gilroy

Az Éjjeli féreg egy olyan film, mely a megtekintése után beférkőzik az ember gondolataiba és egy jó ideig nem hagyja nyugodni. Erős média- és karrierizmuskritika jelenik meg Lou Bloom karakterén keresztül. Lou Bloom karaktere nyugodt szívvel odarakható a legnagyobb filmes pszichopaták közé. A film Dan Gilroy kiváló forgatókönyvének, Jake Gyllenhaal játékának és sötét hangulatának köszönhetően egy pillanatra sem engedi szabadon a nézőt. Gyllenhaal élete egyik (ha nem) a legjobb alakítását hozza. Nem hibátlan film az Éjjeli Féreg, de hibái ellenére kétségkívül egy okos, elgondolkodtató és fontos film.

Értékelés: 80%

Foxcatcher (Foxcatcher) r: Bennet Miller

A Foxcatcher egy zseniális alakításokkal és torokszorító hangulattal operáló kritika az amerikai álomról és világképről. A rendező végig a markában tartja a nézőt és folyamatosan feszíti tovább azt a bizonyos húrt, ami nem pattan el és emiatt végig egy kellemetlen, feszült érzés lesz úrrá rajtunk a film nézése közben, ami alól a végén sem kapunk feloldozást. Tatum, Carell és Ruffalo hármasa egytől egyig kiváló munkát végzett. Hármójuk közül leginkább Steve Carell-t emelném ki, (akit a felismerhetetlenségig maszkíroztak) aki egy tőle egyáltalán nem megszokott szerepben tetszeleg. Ennek ellenére elképesztő hitelességgel alakítja a kisebbségi komplexussal küzdő milliárdos John du Pont-ot. Miller kitűnően nyúlt az alapanyaghoz így egy sallangmentes, megrázó remekművet szállított le nekünk.

Értékelés: 85% 

Csillagok között (Interstellar) r: Christopher Nolan

Nolan az utóbbi évek egyik legjobb sci-fi-ét hozta tető alá. A Csillagok között egy lenyűgöző utazást nyújt a nézőknek grandiózus történetével és formabontó megvalósításával. A látványvilág gyönyörű, a vizuális effektek, mint minden Nolan filmben kifogástalanok, Hoyte Van Hoytemma képei pedig csak hozzá tesznek mindehhez. Nolan filmje az emberi létről, az evolúcióról és a szeretet mindenen túlmutató jelentőségéről mesél nekünk. Negatívumként felhozható a néhol már giccsbe áthajló jelenetek és a kissé felszínes karakterek. Összességében a Csillagok Között az év legambiciózusabb, leglátványosabb és legepikusabb filmje. Mindenképpen Nolan legerősebb munkái között emlegethetjük.

Értékelés: 85%

Holtodiglan (Gone Girl) r: David Fincher

David Fincher ismét megcsinálta! A Holtodiglan-ban ismét egy kényes témát boncolgat, ami nem más, mint a házasság intézménye. Fincher lehengerlő szarkazmussal meséli el Nick és Amy kálváriáját egy gyilkossági ügybe csomagolva. A film két fő részre bontható: egy tipikus krimi dramaturgiával halad körülbelül a játékidő feléig, ahol egy ponton minden amit eddig láttunk teljesen új értelmet nyer. A film átcsap egy hihetetlen erős fekete humorral átszőtt morális drámába. Teljes betekintést ad a házaspár "tökéletes" életébe, ahol igazából semmi sem az aminek látszik. Rosamund Pike játéka mindenképp említésre méltó. Zseniálisan hozza karakterének folyamatos változását a filmen keresztül. Az egyetlen dolog amit hibaként lehet felhozni, hogy a Holtodiglan kissé túl sokat akar markolni. Behozza a jogi szálat, a médiakritikát és a feminizmust is. Az alkotás legjobb húzása, hogy egy teljesen hétköznapi témáról rántja le a leplet. Többek között emiatt válik egy korszakos remekművé Fincher legújabb rémálma.

Értékelés: 95%

Whiplash (Whiplash) r: Damien Chazelle

Először is le kell szögezni, hogy ezt a filmet mindenkinek látni kell! Damien Chazelle akkora művet tett le az asztalra, hogy azt akármelyik tapasztalt rendezőkollégája megirigyelhetné. A film másfél órája alatt olyan szintű elementáris erő gyűlik a vásznon, hogy miközben nézi az ember, szabályosan levegőért kell kapkodnia. A Whiplash forgatókönyvéért is Chazelle volt a felelős, mely zseniálisan sikerült. A tempó elképesztő feszes és a színészek is kitűnő szövegeket kaptak. J.K. Simmons szövegei sikerültek a legemlékezetesebbre, amely néhol viccesek, de legtöbbször döbbenetesen megalázóak. Simmons élete alakítását nyújtja, a szadista Terrence Fletcher szerepét mintha rá szabták volna. A másik főszerepben Miles Teller is lehengerlő alakítást nyújt. Habár kissé eltörpül Simmons mellett, ő sem panaszkodhat, hiszen generációja egyik legjobb színésze. Csonting hatoló élmény a Whiplash, amiről még évek múlva is beszélni fogunk.

Értékelés: 100%

Sráckor (Boyhood) r: Richard Linklater

Richard Linklater 12 évig forgatott remekműve sokáig az Oscar verseny éllovasának számított, ami kifejezetten érdekes, mivel nem igazán az Akadémia ízléséhez lett szabva. A Sráckor szenzációs filmélménnyel tud szolgálni azoknak, akik fogékonyak a lassú történetvezetésre és a realista látásmódra. Leginkább ahhoz lehet hasonlítani a filmélményt, mint amikor újra elővesszük a régi családi fényképalbumokat. Olyan életszerű helyzetekkel találkozhatunk a Sráckorban, amin mindenki átesett gyermekkorában. Ebből kifolyólag mindenki felidézheti saját hasonlóan történt szituációit a film alatt, de az egész filmben a leglenyűgözőbb az, hogy látunk felnőni egy kisfiút. Sosem volt még ehhez fogható élmény a filmtörténelemben. Linklater elkészítette élete legjobb művét, amit nehéz lesz neki ezek után felülmúlni.

Értékelés: 90%

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (Birdman) r: Alejandro G. Iñárritu

A Birdman és a Sráckor nagy díjszezon viadala végén a Birdman jött ki győztesen egyáltalán nem érdemtelenül. Iñárritu ugyanis megcsinálta minden idők egyik legjobb Hollywood szatíráját, mely egy bukott színész utolsó nagy visszatérésre való lehetőségén keresztül van bemutatva. Mindenképp az év legkomplexebb filmje a Birdman. Rengeteg témát boncolgat bámulatos pontossággal és részletességgel. Alaptörténete ellenére a film egy vígjáték, mely cinikusan mesél a filmipar mostani trendjeiről és művészeit értékeiről. A film keményen bírálja Hollywood-ot, beleértve a nagyképű színészeket, vagy a magukat mindenhatónak képzelő kritikusokat. Mindenképp érdemes szót említeni Emmanuel Lubezki operatőri munkájáról, ugyanis a film egy hosszú, vágás nélküli snittnek van álcázva, amely még jobban fokozza a film szürreális, rémálomszerű hangulatát. A legerősebb támaszpontja pedig nem más mint a színészek. Az egész stáb nagyszerű munkát végzett, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy Michael Keaton minden idők egyik legnagyobb visszatérését hajtotta végre. Nem vitás, hogy ez élete alakítása. Bámulatos természetességgel hozza a saját korlátaitól és múltjától szabadulni képtelen Riggan-t. Lehengerlő mestermű a Birdman, mely rengeteg intellektuális gondolattal szolgál a nézőnek. Kétségkívül az év legjobb filmje!

Érékelés: 100%

Az év legjobbja:

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

Szappan