Egy átlagos film esetében elmondják nekünk, ki a jó, ki a rossz és elmesélnek egy történetet. Néha azonban az alkotók megpróbálnak átverni minket.

Mindannyian szeretjük, ha egy film meg tud lepni minket. Lássuk, nálunk melyik tizenöt alkotásnak sikerült ez a legjobban!

15. A remény rabjai (1994)

r.: Frank Darabont

"A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát."

Ez nem egy átlagos börtönsztori. Ez egy film a szabadságról, az igaz barátságról, az emberségről, az erkölcsről és a reményről, mert ugye az hal meg utoljára. Minden generációnak jelent valamit, ugyanis könnyen befogadható, de korántsem felületes. Fantasztikus élmény, amit a felejthetetlen fordulat még maradandóbbá tesz.

14. Más világ (2001)

r.: Alejandro Amenábar

 "Kezdem úgy érezni, hogy el vagyok vágva a világtól."

A spanyol Alejandro Amenábar kísértetfilmje fenekestül felforgatja a műfaj megszokott kliséit. A hátborzongató képsorok és a nyomasztó atmoszféra, valamint a statikus helyszínválasztás, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt a művet bizony ne tudjuk elfelejteni egykönnyen. A filmvégi csavar erősen hajaz a Hatodik érzékre, de itt mégis egy sokkal keserédesebb megoldással szolgál. Történetvezetés szempontjából a film rendkívül logikus, az események a csattanó ismeretében szépen visszagöngyölíthetők. Különösen ajánlom olyanoknak, akik félnek a szellemektől, ez után a 100 perc után garantáltan nem fognak...

13. Harcosok klubja (1999)

r.: David Fincher

 "Idővel mindenkinek nullára csökken a túlélési esélye."

Ez a film, amellett, hogy nagyon okos társadalomkritikus aspektussal rendelkezik, a férfi lét esszenciáját is magában hordozza. Egy olyan utazásra repít, amely közben felvázolja a férfivá válás rögös útját és görbe tükörrel szolgál a társadalom által kialakított férfiképet illetően. Ebben a filmben annyira sok tartalom van és több dolog olyan mélyen van elrejtve, hogy szinte lehetetlen pár mondatban összefoglalni. A Harcosok klubja akkor kapja meg a kellően előkészített mélységet, amikor bekövetkezik a csattanó. Olyan fontos alkotás, hogy kötelező jelleggel megnézetném minden 16. életévét betöltő, a felnőtté válás titokzatos, ódon kapuja előtt toporgó fiúval.

12. Truman show (1998)

r.: Peter Weir

 "Az ember elfogadja az elé tárt világ valóságát."

Truman, egy átlagos város boldog lakója elégedetten éli életét, ám egy nap egy véletlen folytán szörnyű feltételezése támad. A film Truman feltételezésének beigazolódásáról, a vívódásáról és a szabaddá válásáról szól. Bátor és egyedi, nem mellesleg fontos üzenetet hordoz magában. A Truman show szervesen kapcsolódik az egzisztencialista gondolkodáshoz, a valódi szabadságra vágyáshoz és sugallja: Az életünk akkor teljes és értelmes, ha ténylegesen a magunk urai vagyunk.

11. Jákob lajtorjája (1990)

r.: Adrian Lyne 

"Eckhart is látta a poklot. Tudod, mit mondott? Azt mondta, hogy az egyetlen
dolog, ami elég a pokolban, a részed, ami visszahúz az életbe: emlékek, ragaszkodás. Ezek mind szétégnek. De nem büntetnek meg - mondta. Felszabadítják a lelked."

A Jákob lajtorjája amellett, hogy egy kiváló alkotás, a filmtörténelem egyik nagy mindent újraértelmező befejezésével büszkélkedhet. Megdöbbentő fordulatot vesz a film, aminek elég csupán pár másodperc ahhoz, hogy teljesen átértékeljük az eddig látottakat. A történet szimbólumokra épül, amik a befejezés után válnak letisztulttá, egyértelművé. Spolier nélkül, ez az önmagunkkal való megbékélés drámája, amit többször kell látni ahhoz, hogy a film minden szegmensét megértse az ember.

10. A gépész (2004)

r.: Brad Anderson

"- A melósok szerint te nem is létezel!

-Akkor ezért nincs fizetésemelés!"

A film, amely nem szégyenli, hogy rengeteg ötletet merített más alkotásokból, mert ezek az ötletek nagyszerűen lettek egybegyúrva, egy teljes egészet alkotnak és eredetinek hatnak. Kevés nyomasztóbb film van A gépésznél. Trevor Reznik, a főszereplő egy éve álmatlanságban szenved: nála a valóság és az illúzió egybemosódik, néha már nem képes a racionális gondolkodásra, ráadásul úgy érzi, hogy mindenki összeesküdött ellene. Fogalma sincsen, hogy a vele illetve körülötte történő események valósak, vagy az alváshiány szülte őket. A bizonytalanság, félelem és fenyegetettség végigkíséri a főszereplőt valamint minket is az egész alkotás alatt. A film végén levő fordulat pedig a történet során fokozatosan lelepleződő csupasz, rideg valóságot tükrözi. 

9. A Birodalom visszavág (1980)

r.: Irvin Kershner

"Engem kicsinek látsz nem igaz? Hát tudd meg, a látszat csal... ...mert velem van az Erő, és az Erő hatalmas. Az életből árad, ezért nagy. Körülvesz valamennyiünket. Összeköt és megvilágosít minket. Nem az izmaidban, magadban, magad körül kell érezned az Erőt. Mindenütt. Közted és köztem. A fákban, a kőben. Mindenütt. Igen."

Erre a három alkotásra, már nem is mint filmtrilógiára, hanem mint egy jelenségre szeretnek utalni. Ezek közül is az egyik szolgáltatta a filmtörténelem egyik legerőteljesebb csavarját. Az ominózus jelenetben elhangzó, végtelenül egyszerű, ám annál velősebb mondatot pedig emberek milliói ismételgetik világszerte. Gondolom már kitalálta a kedves olvasó, hogy melyik filmről is van szó. Hát persze, hogy a Star Wars trilógia legjobb darabjáról, a Birodalom visszavágról.

8. Angyalszív (1987)

r.: Alan Parker 

"Tudom, ki vagyok!"

A thriller és a horror határmezsgyéjén egyensúlyozó Alan Parker-féle Angyalszív egy noir-stílusú detektív történet. Ez a mű minden filmesztéta álma, ugyanis rengeteg megfejtésre váró szimbólumot tartalmaz, a csavaros befejezés pedig felér egy arcon csapással. Hátborzongató mestermű, ami a legjobb nevekkel való szójátékok listán bizonyára még előkelőbb helyen szerepelne.

7. A majmok bolygója (1968)

r.:  Franklin J. Schaffner

"Jobb, ha nem keresed, Taylor! Nem tetszik majd, amit találsz."

Pierre Boulle regényének 68-as filmadaptációjának kultfilm státusza megkérdőjelezhetetlen, ahogy az is, hogy ehhez a filmvégi csavar is nagyban hozzájárult. A majmok bolygója filmvégi fordulata erősen beépült a köztudatba, ennek ellenére én nem szeretném lelőni. Egy biztos, ez az egyik legerőteljesebb kritikája az emberi önzés miatt saját vesztébe rohanó civilizációnknak, amit filmvásznon valaha láthattunk.

6. Hatodik érzék (1999)

r.: M. Night Shyamalan

"Néha azt hisszük, elveszett valami, pedig nem. Csak máshova került."

Az öreg M. Night Shyamalan fénykorában (mielőtt még kicserélték volna a vízérzékeny ufók), olyan filmeket adott ki a kezei közül, mint a Hatodik érzék. A méltán népszerű horrort leginkább az elképesztő fordulat miatt (amikor is a film teljesen új irányt vesz fel) emlegeti a nagyérdemű, de nem lehet szó nélkül elmenni a hihetetlen feszültséggel operáló képsorok és a hangulatos zene mellet sem. A megkeseredett pszichológus és a kísérteteket látó fiú története amellett, hogy megbotránkoztat, kellő hatást gyakorol az érzelmeinkre is.

5. Psycho (1960)

r.: Alfred Hitchcock 

"Mindannyian kicsit bolondok vagyunk néha. Maga talán nem?"

A Psycho nemcsak a Hitchcock művek közül kiemelkedő, hanem filmtörténeti szempontból is megkerülhetetlen alkotás. Elmondhatjuk, hogy új korszakot nyitott a thrillerek világában. A klasszikussá vállt zuhanyjelentet mindenki ismeri, és számtalan film utal vissza rá. Mégis, ami a Psycho-t maradandóvá tette, az a végén levő fordulat, amely kivételesen remekül lett felépítve, és 1960-ban annyira újszerűnek hatott, hogy méltán érdemli meg a mai napig tartó rajongást, és a mi listánk 5. helyét.

4. Oldboy (2003)

r.: Chan wook-Park 

"Mindegy, hogy homokszem vagy kőszikla, a vízben ugyanúgy elsüllyed."

Minden idők egyik legjobb filmje, ami olyan fordulatokat tartalmaz, melyek az egész cselekményt alapjaiban forgatják ki magából. A film végére a jó és a rossz fogalma teljesen új értelmet nyer, katartikus alkotás, amely az ítélkezés jogosságát kérdőjelezi meg. Az Oldboy arról beszél, hogy a világ, az ember nem fekete vagy fehér, hanem piszkosul szürke.

3. Közönséges bűnözők (1995)

r.: Bryan Singer

"Az Ördög legnagyobb ámítása, hogy meggyőzte a világot: nem létezik."

Szinte a hideg kirázza az embert, a cseppet sem közönséges Közönséges bűnözők utolsó 5 perce láttán. A tudat hogy egy film mindvégig kibabrált velünk, átvert minket, egyszerre tölti el az embert megdöbbenéssel és csodálattal. Ritkán van olyan, amikor a nézőt ugyanúgy letaglózza a felismerés, mint a színészt, akinek ezt az élmény át kell adnia. Amellett, hogy tökéletes krimit alkotott, Bryan Singer hihetetlenül sok feszültséget tudott belevinni ebbe a klasszikusba. Annyira élvezhető film, hogy még a bődületes magyar beszédet is meg tudjuk neki bocsátani, ha szó nélkül nem is mehetünk el mellette. 

2. A tökéletes trükk (2006)

r.: Christopher Nolan

"Minden bűvésztrükk három részből, más szóval mozzanatból áll. Az első rész neve: ígéret. A bűvész mutat egy közönséges tárgyat, egy pakli kártyát, egy madarat, esetleg egy embert. Megmutatja a tárgyat, talán kéri, hogy vizsgálják meg, győződjenek meg róla, hogy valódi, egyszerű, hétköznapi tárgy, de persze többnyire nem az. A második részt úgy hívják: fordulat. A bűvész fogja a közönséges tárgyat, és valami rendkívülit tesz vele. Keressük a titkot, de nem találjuk. De nem is vagyunk igazán kíváncsiak rá, mert nem a valóságot akarjuk, hanem az illúziót. De még nem tapsolunk, mert az nem elég, ha valami eltűnik. Elő is kell kerülnie. Ezért minden bűvésztrükknek van egy harmadik mozzanata is, a legnehezebb. Úgy hívják: jutalom."

Nos kedves olvasó, pont ilyen A tökéletes trükk.

1. Memento (2000)

r.: Christopher Nolan 

„Emlékekre van szükségünk, hogy tudjuk kik vagyunk. Én se vagyok más. Hol is voltam?”

Mi más szerepelne az első helyen, mint a Memento, ami egy generációnak definiálta a mindfuck fogalmát? A Memento az, amit rövid időn belül kétszer kell megnézni, hogy minden pontosan a helyére kerüljön, egy biztos, ez az a film, ami kedvére játszik a nézővel, majd a végén a Nolan-tesók egy olyat csavarnak a sztorin, hogy mi még mindig szédülünk. Briliáns kivitelezése egy mesteri, eredeti történetnek, melyet ha elégszer megnézünk, rétegelt, elvont gondolatokkal találkozhatunk: vajon mennyiben befolyásolják az emlékeink, hogy kik is vagyunk valójában, vagy, hogy miért hazudunk magunknak a boldogságért? Viszont végtelenül kommersz, szórakoztató formában találja üzenetét a film, ami nagyjából úgy foglalható össze, hogy a múlt csak egy történet, amit mi mesélünk magunknak, csak a jelen létezik.

Egyetértesz a listánkkal? A méltatlanul kihagyott filmeket írjátok meg nekünk odalent!

L. van Dussen (11., 8., 7., 4., 1.)

Erton (14., 13., 9., 6., 3.)

Guriga (15., 12., 10., 5., 2.)