Az Út a vadonba a vele egy kategóriába sorolható film- és könyvtársaival ellentétben, gyakorlatilag egyedüliként képes volt arra, hogy ne egy korszak jellegét és ideológiáját (vagy annak hiányát) örökítse meg -ahogyan többek között Kerouac: Úton-ja (és a könyv filmváltozata) tette, mely a hatvanas évek ellenkultúrájának és napjaink tinilányainak Bibliájává avanzsálódott-, hanem gondolatiságát tekintve időtlen és egyetemes érvényű legyen.

A szmogban fuldokló metropolisokon át, a keleti zen kertek csendjéig, több mint húsz országon átívelő interkontinentális meditációra invitálja a nézőt Ron Fricke, rendező-operatőr, az immáron húsz éves, de erejéből mit sem vesztő Barakában.

Cikkünkben kedvcsinálókat olvashattok Hayao Miyazaki munkásságának (szerintünk) 6 legfőbb alkotásáról, valamint a Szél támadról, amivel lezárta életművét a mester.

A fehér szalag egy olyan film, amit ha szeretnénk se tudnunk elfelejteni, idővel enyhül ugyan a hatása, de egy életre elkíséri az embert.

A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát…

Érezted már úgy, hogy a problémáid az életben egy csapásra felhalmozódtak és, hogy azért nem tudsz túllépni rajtuk, mert ezek állandósultak? Akkor nézd meg a Gravitációt és tartsd magad távol az Egy komoly ember című Coen-őrülettől.

Nem sok mindent lehetne elmondani erről a '99-es kultfilmről, amit más már nem mondott el előttem. A film főszereplője a Kevin Spacey által játszott Lester Burnham, akinek elmondása szerint a napja fénypontja a reggeli recskázás. Együtt utazik a hálátlan lányával és kiállhatatlan feleségével reggel, aztán bemegy melózni a seggfej főnökéhez, akinek fingja sincs a munkájáról, fiatalabb, míg ő pedig az egész fiatalságát elpazarolta a cégnél. Aztán hazamegy, hogy együtt vacsorázzon a családdal, akikkel ki nem állják egymást. Egy átlagos és szörnyű életet él, ugyanazt amit mindenki más. Megmutatja, hogy igazából mindenki megjátssza, hogy boldog, és az amerikai álom valójában ez a szenvedés, amiért mindenki képes az egész életét feladni. Egy olyan középkorú embert látsz, akinek látszólag nincs már lehetősége változtatni, hanem az egész életét így fogja leélni.

A Sztalker minden idők egyik legjobb, ugyanakkor talán a legnehezebben befogadható sci-fije.

Erőszkakik... Ennek a mesterműnek a magyar címét még jó ideig ízlelgethetjük, akár le is nyelhetjük, de megemészteni sosem tudjuk. Néha komolyan elgondolkozok azon, hogy vajon akik ilyen szellemtelen fantáziátlan címet képesek kitalálni, látták-e a filmet, és ha igen, befogadták-e annak igazi üzenetét. Ez a címadás ugyanis tökéletesen szembe megy nemcsak a mondanivalóval, hanem minden alkotói szándékkal is. Ez egy tökéletes műalkotás, egy elgondolkodtató lélektani szállal,, és persze sajátos néhol bizarr, fanyar humorral megspékelve.

Jó pár év telt el a Szkafander és pillangó bemutatója óta, melynek története és annak forradalmi megvalósítása még mindig olyan erős, mint hét éve volt, így méltán nevezhető kultfilmnek.