A Nebraska az a film, ami legjobban illusztrálja a hazai forgalmazók kizárólagos kasszasiker orientáltságát, ami ahhoz vezetett, hogy az év egyik legnagyszerűbb mozis élményétől fosztották meg a magyar mozis közönséget.

Én személy szerint javarészt káros jelenségként értékelem a torrentezést, de van, hogy az ember rákényszerül a használatára, ha egy általa érdekelt alkotás egész egyszerűen nem kerül moziba itthon. A Nebraska hazai forgalmazója ,két hónapja egyértelműen nyilvánosságra hozta, hogy nem hajlandóak itthon mozikban terjeszteni a filmet. Ezt a hozzáállást több szempontból is károsnak találom. Először is nem árt leszögezni, hogy az egyik legnagyobb hazai forgalmazónak nem az lenne a dolga, hogy a filmeket önkényesen cenzúrázza és a tartalom helyett finoman szólva is érdektelenebb filmekkel formálja a közízlést. Másrészt erre a filmre lett volna igény. Nem egy ember háborodott fel azon, hogy nem hajlandóak forgalomba hozni, én értem, hogy nem a leginkább közönség barát film, és egy kétségtelenül szűkebb kör érdeklődése nem garantálta volna a biztos bevételt, de hogy a 6 Oscar jelölés és a rendkívül pozitív kritikai visszhang ellenére is bojkottálták a filmet, az egyszerűen felháborító. Pláne, hogy most már tudom miről maradtunk le.

A filmet Alexander Payne rendezte, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Schmidt története, a Kerülőutak vagy az Utódok. A Nebraska sem lóg ki a sorból, ez is egy road movie, de ahogy az előbb felsorolt filmeknél sem a tényleges külső, hanem a belső utazás a fontos, a szereplőkben lezajló lelki változások és jellemfejlődések által fogalmaz meg egy életbölcsességet. Ennek ellenére (ahogy Payne korábbi filmjeiben) a táj, az atmoszféra is fontos része a történetnek. Közel sem olyan látványos, mint mondjuk az Utódokban feltűnő Hawaii-i édenkert, vagy a Kerülőutak szőlőföldjei, de a fekete-fehér látványvilág, a kietlen prérik, a teljesen hétköznapi házak, városok,kocsmák, benzinkutak és autópályák is egy erős hangulatot adnak a filmnek, amit kiváló rendezői és operatőri munka prezentál (Phedon Papamicheal gyönyörű képeit például jobb lett volna nagy vásznon szemlélni,mint a monitor előtt kucorogva...). A történet attól eltekintve,hogy látszólag nem akar sokat markolni, kifejezetten eredeti: egy idősödő, alkoholizáló apa és fia úton Nebraskába, hogy átvegyék a nem létező nyereményüket. A színészek mint mindig, most is remekül muzsikálnak Payne irányítása alatt: Bruce Dern egy nagyon visszafogott,de első osztályú alakítást nyújt, egyértelműen ő viszi a prímet, valamint June Squibb és Will Forte is kiemelkedő, de rajtuk kívül az összes karakter szintén hihetetlenül életszerű és hétköznapi. Kiválóan megírt a Bruce Dern által eljátszott Woody Grant karaktere, spoiler nélkül annyit elárulok, hogy nagyon érdekes, ahogy történet előrehaladtával egyre több minden kiderül róla, valamint egyre jobban szimpatizálunk vele és a céljaival.

Ez a film egy csoda. Olyan erős pillanatokkal van tele,amikor az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen. Annyira leplezetlenül voksol az élni akarás mellett, de mégis annyira szomorú és igaz képet fest a valóságról, a mai korról egyetlenegy mondatban, ahogy A Wall Street farkasának három óra alatt sikerült.

Mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy élje át ezt a grandiózus utazást, gyönyörű film kisemberek vívódásairól, szeretetéről, önfeláldozásáról, a nagybetűs életről.

95%

IMDb: 10/7.9

L. van Dussen