Vannak franchise-ok, amiket imádunk, minden deus-ex sas vagy midiklorián ellenére. Vannak olyanok, amiket kultiváltan gyűlölünk, szexista robotok vagy családos autó junkiek miatt. És hát ismerünk olyan franchise-okat is, amik az „ezek komolyan azt hitték, ennek lesz folytatása?” jegyében haltak meg hamvaikban.

A franchise kreálásnak véleményem szerint egy szignifikáns pontja van: sose gondolkozz franchise-ban! A filmnek, amit készítesz önmagában is szórakoztatónak kell lennie, nem szabad túl hosszú távra tervezni, csupán magában kell hordoznia a lehetőséget az esetleges folytatásra. Persze leghíresebb és legsikeresebb film franchise-ok, mind tartalmazták a hosszú távú filmes projekt lehetőséget, de a nyitó film mindig önálló filmként is értékelhető és magas minőséget magában hordozó alkotás volt. És ahhoz, hogy a szerelem projekt sikeresen abszolválja a lépcső első fokát, három kritériumnak kell teljesülnie, amik egymással szoros összefüggésben vannak, mégse feltétlenül teljesül, vagy hát ugye esetünkben nem teljesül együtt a három szempont. Az első és legfontosabb természetesen az anyagi siker, hiszen lehet bármilyen magas művészi értéket irányunkba kommunikálni igyekvő a produkció, a franchise-ok világában vaskezű stúdióvezetők, producerek uralkodnak, akik nem Oscar-díjban, hanem zöld hasúban mérik egy film értékét. Épp ezen okból kifolyólag sok kifejezetten jó alkotás bukott meg a franchise-á válás útján. A második kritérium a nézők preferenciája, nagyon fontos az egyszeri ember mennyire tud elmélyülni a film világában, hogy hogyan rezonál az egyszeri mozilátogatóval az alkotás. Ez persze átfedésben van a mű, kritikai visszhangjával, ami javarészt a rutinosabb mozisok számára mérvadó, ennek ellenére a nem rendszeres mozi nézők esetében is gyakran győzedelmeskedik a jó ízlés, ami sok pocsék alkotást indított már el a lejtőn a box office-listákon. Én tehát ezt a három szempontot vettem górcső alá. Lássuk mi is a top 10 majdnem franchise!

 10. Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (2003)

rendezte: Peter Weir

Költségvetés: 150 000 000 dollár

Bevétel: 93 926 386 dollár

Kritikai visszhang: Metascore; 81/100, Rotten Tomatoes; 85%

Közönség vélemény: IMDb; 7,4

A film az általunk felállított két kritériumnak is megfelelt, ennek ellenére csődöt mondott a vállalkozás, ami különösen nagy kár, hiszen az egészen kiváló rendező, Peter Weir karrierjét is derékba törte a projekt. A film amúgy tényleg jó, emellett két Oscar-díjat is hazavitt és jelölték többek között a legjobb film kategóriában is. A kritikai siker és Russel Crowe, azonban nem tette érdekessé a filmet a nézők számára, így a mozi 2003 egyik legkínosabb bukásává vált. De a megcélzott közönség egy része, aki meg is nézte a filmet javarészt kedvelte, szóval mondhatni két harmad siker, bár ez a készítőket valószínűleg nem vigasztalta, hiszen a Patrick O’Brian könyveit feldolgozó szériának már az első (és egyetlen) felvonása sem vette sikerrel az akadályt.

9. Lemony Snicket – A balszerencse áradása (2004)

r.: Brad Silberling

Költségvetés: 140 000 000 dollár

Bevétel: 119 000 000 dollár

Kritikai visszhang: Metascore; 62/100, Rotten Tomatoes; 72%

Nézői vélemény: IMDb; 6,8/10

A film nem a különösen nagy bukása vagy negatív fogadtatása miatt érdemelt ki helyezést a listán, hanem a franchise-tipikus aspektusa véget ért oda a kilencedik helyre. Hiszen, ha valami, akkor alapanyag lett volna bőven, Daniel Handler 13 regényt magába foglaló könyvsorozata szolgált a történet alapjául, melynek első három etapját adaptálták vászonra. Paradox módon ez a film is Oscar-díjas, a legjobb smink kategóriában vihette haza a szobrot a 2004-es esztendőben. A film fogadtatása egyáltalán nem nevezhető katasztrofálisnak semmilyen téren, de elég jónak sem, ahhoz a szerephez legalábbis semmiképp nem nő fel, hogy egy széria nyitófelvonása legyen.

8. Jonah Hex (2010)

r.: Jimmy Hayward

Költségvetés: 60 000 000 dollár

Bevétel: 11 000 000 dollár

Kritikai visszhang: Metascore; 31/100, Rotten Tomatoes; 12%

Nézői vélemény: IMDb; 4,6/10

Egy DC adaptációról van szó, ami akár jól is elsülhetett volna, hiszen a western képregényes ábrázolása egész jó ötletnek tűnik első hallásra, azonban az ezt megkísérlő Jonah Hex totális érdektelenségbe fulladt. Nincs ezen mit szépíteni, a film minden aspektusból nézve kudarcot vallott. Verdikt: Josh Brolin maradjon a tisztességes karakterszínészetnél, Megan Fox pedig a filmekben való további részvétel minden formájától kíméljen meg minket a jövőben.  

 7. Super Mario Brothers (1993)

r.: Annabel Jankel, Rocky Morton

Költségvetés: 42 000 000 dollár

Bevétel: 20 915 465 dollár

Kritikai visszhang: Metascore; -, Rotten Tomatoes; 16%

Nézői vélemény: IMDb; 4,0/10

Röviden a minden idők legrosszabb játék adaptációja címet kivívó alkotása a Super Mario Bros, ami könnyen válhatott volna franchise-á is, legalábbis valami ilyesmi lehetett a terv. Ez az film, amitől minden gamer-t kiráz a hideg, hiszen olyan a klasszikus játék szellemiségével nyílegyenesen szembe menő szegmensei vannak ennek az audiovizuális inkvizíciónak, mint, hogy megtudjuk Mario vezetéknevét. Ami szintén Mario. Dumb.

 6. Az arany iránytű (2007)

r.: Chris Weitz

Költségvetés: 180 000 000 dollár

Bevétel: 70 083 519 dollár

Kritikai visszhang: Metascore: 51/100; Rotten Tomatoes; 42%

Nézői vélemény: IMDb; 6,1/10

A Philip Pullman féle könyvtrilógia fennmaradó két darabjának feldolgozására valószínűleg egy darabig gondolni sem mernek majd a Warner-nél, mivel az első adaptáció olyan csúnyát hasalt, hogy ihaj. Pedig majdnem minden adva volt, tele volt tömve nagyobbnál-nagyobb nevekkel, fantasztikus volt a CGI, amit egyébként legjobb vizuális effektek díjjal honorált az Akadémia, a film maga mégis botrányosan középszerű lett. Persze a fantasztikus, kicsit steampunk-os környezet nagyszerűen nézett ki, mégse sikerült elfedni a gyenge rendezés és hanyag sztori-vezetés, lapos színészi teljesítmények, és úgy összességében a munka hiányát. Meg amúgy se tűnt nekem túl jó ötletnek Pullman meglehetősen polgárpukkasztó könyvét ilyen gyermeki Narniás bájjal filmre vinni.

5. A magányos lovas (2013)

r.: Gore Verbinski

Költségvetés: 215 000 000 dollár

Bevétel: 89 289 910 dollár

Kritikai visszhang: Metascore; 37/100, Rotten Tomatoes; 31%

Nézői vélemény: IMDb; 6,5/10

Egy film, amit a 2013-es esztendő egyik legbrutálisabb box office kudarcán kívül semmi más nem tesz emlékezetessé, ráadásul hosszú is. A Verbinski-Depp-Disney triumvirátus, mintha már levezényelt volna egy bűn sikeres franchise-t, ami másodszorra már sajnos nem jött össze. Talán túlzottan is rágörcsöltek a dologra és végül annyira nem akartak kockáztatni, hogy elkészítették a Karib-tenger kalózait megint, csak ezúttal a vadnyugaton. A stílus ugyanaz, Johnny Depp itt is maszkos weirdo, minden stimmel, csak éppen az a friss, újszerű élmény hiányzott, ami anno a Karib-tengernél megvolt. A filmvégi vonatos perverzió pedig az utolsó szöget is beveri a film koporsójába. Egyébként az egyik legérthetetlenebb dolog a filmmel kapcsolatban, hogy Tarantino helyet szorított neki az év 10 legjobb produkcióját tartalmazó listáján. Válaszokat várom odalent, vajon milyen szer hatása késztette erre a mestert.

4. John Carter (2012)

r.: Andrew Stanton

Költségvetés: 263 700 000 dollár

Bevétel: 73 058 679

Kritikai visszhang: Metascore; 51/100, Rotten Tomatoes;51%

Nézői vélemény: IMDb; 6,6/10

Lehet, hogy sok embert meglep, de nekem tetszett a film. Minden bárgyú, klisés elme mellett számomra egy egyszeri szórakozásnak tökéletesen megfelelt, a vége pedig kifejezetten ötletesre sikeredett. Persze a WALL-E rendezőjétől ennél többet várna az ember, pedig ő tényleg próbálkozott a kultikus animációs film nyomvonalát követve pár zöld gondolatot csempészni a képsorok közé bolygónk hanyatlásáról, mégse lett közel se olyan erős a végeredmény, mint 2008-ban. A nézők és kritikusok nagy része viszont nem volt egy állásponton velem és könyörtelenül megbuktatták John Cartert, brutálisan nagyot hasalt a pénztáraknál, ráadásul szintén rendező karrier-buktató franchise kísérletnek bizonyult. Kár.

3. Speed Racer – Totál turbó (2008)

r.: Lana és Andy Wachowski

Költségvetés: 120 000 000 dollár

Bevétel: 44 000 000 dollár

Kritikai visszhang: Metascore; 37/10; Rotten Tomatoes; 39%

Nézői vélemény: IMDb; 6,1/10

A Tatsumoko  manga majd anime széria megfilmesítése sok egyéb filmes projekt mellett, szintén a kudarcok sorát gyarapítja a Wachowksi filmográfiában. A két testvér a Mátrix óta, mármint az első Mátrix óta természetesen, nem találja a saját hangját. De olyannyira, hogy minden producer rémálma lesz lassan, mikor a Wachowskik új filmtervvel kopogtatnak az ajtójukon. A Speed Racer egyébként Emile Hirsch karrierútjába is belerondított, a kultikus Út a vadonba főhőse egy évre az ikonikus Sean Penn rendezés után megrekedt a sztárrá válás rögös útján.

2. Zöld lámpás (2011)

r.: Martin Campbell

Költségvetés: 200 000 000 dollár

Bevétel: 116 593 191 dollár

Kritikai visszhang: Metascore; 39/10, Rotten Tomatoes; 26%

Nézői vélemény: IMDb; 5,7/10  

Valószínűleg mutyiztak az alkotók, mert őszintén szólva fogalmam sincs mire ment el ennyi pénz. Ryan Reynolds jól csengő név, de azért nem egy világsztár, a CGI meg fergetegesen szar a filmben. A film az egyik legkreatívabb DC karaktert volt hivatott bemutatni a mozilátogatóknak, az eredmény minden idők egyik legrosszabb képregény adaptációja lett. Nem igazán tudok a film pozitív aspektusairól írni, annál fogva, hogy nincsenek, egyszerűen, ahogy az új F4-nél itt is minden a lehető legrosszabb módon sült el. Szóval várjuk azt a Deadpool-t, Reynolds!

1. Az utolsó léghajlító (2010)

r.: M. Night Shyamalan

Költségvetés: 150 000 000 dollár

Bevétel: 131 564 731 dollár

Kritikai visszhang: Metascore; 20/100, Rotten Tomatoes: 6%

Nézői vélemény: IMDb; 4,3/10

Valószínűleg ez a legrosszabb jónak készült film. Mert hát azért valljuk be, a fogyatékos Asylum produkciók még a készítőiknek sem tetszenek, ezért nehéz rájuk filmként tekinteni, azonban Az utolsó léghajlító esetében egy tehetséges(nek vélt) direktor vezényelte le a filmet, nagy büdzsével egy él stúdió (a Fox követte el) forgalmazásában, az egyik központi szerepben a Gettómilliomos sztárjával, Dev Patellel és a világ egyik legjobb animéje, az Avatar szolgált a cselekmény alapjául. Így hát alapanyag lett volna bőven egy komplett élőszereplős franchise kiépítéséhez, de már a rajtnál nagyon csúnyán pofára estek. Az utolsó léghajlító nem a kegyetlen nagy anyagi bukása miatt érdemelte ki a lista első helyét, inkább azon tény végett, hogy egy vérbeli hollywoodi szuperprodukció is elérheti egy tízes skála legalsó értékét. A kritikusok gyűlölték, a nézők utálták a sorozat rajongói pedig vért követeltek a valaha volt egyik legkínosabb nyári blockbuster-t követően. Azt pedig már mondanom sem kell, hogy Shyamalan itt érte el az igazi mélységeket, ahonnan azóta sem sikerült kimásznia. Egészen egyedüli karrierút az övé, olyan mintha egy felhőkarcolóról ugrott volna fejest. Ez esetben Az utolsó léghajlítónál ért talajt.

A téma persze kiapadhatatlan, mivel ma egy franchise építő trend uralkodik Hollywoodban, szóval írjátok meg nekünk az indokolatlanul kimaradt majdnem franchise-okat odalent!

L.van Dussen