Ha ez nem szórakoztat, akkor filmsznob vagy, vagy hazudsz!

Itt a nyár, ez pedig minden valamirevaló filmbuzi számára egyet jelent: irány a mozi! (Nem mintha ősszel, télen vagy tavasszal nem tennénk ugyanezt) Az emberek túlnyomó többsége javarészt az évnek ebben a részében látogatja a mozi termeket, és anélkül, hogy bárkit is megsértenék, első sorban nem művészi élvezetnek szeretné átadni magát, ezen tömeg többsége. Ezt Hollywood is tökéletesen tudja, így ebben a pár hónapban készülnek bankot robbantani a stúdiók a nagy költségvetésű, látványos, akciófilmekkel, sci-fikkel, szuperhős mozikkal, egyszóval a blockbusterek-kel. Ez a szó a hétköznapokban tulajdonképpen a rossz értelemben vett amerikai film definíciója, a kapcsold ki az agyad jellegű filmek összefoglaló neve, sok akcióval, kevés szöveggel, még kevesebb tartalommal. Ezzel pedig szerintem nincsen semmi gond. A filmezés első sorban szórakoztatóipar, ha tetszik, ha nem, az embereket pedig ezek a filmek szórakoztatják. Persze néha sikerül ezekbe a filmekbe valamiféle tanulságot, üzenetet erőltetni, de ezeknek a nagy része vagy olyan banális, mint a Halálos iramban család az jó tanulsága, vagy olyan rétegelt, komplex és zseniális, mint a Gravitáció mondanivalója a talpra állásról. De azért szerencsére nem olyan ritkán tapasztalható jelenség az, amikor egy blockbuster tényleges üzenettel párosul, ezért becsülöm például Nolan munkásságát, hiszen neki jó formán csak ilyen filmjei vannak. A holnap határa mondjuk pont nem ilyen film, legalábbis szerintem nem, de a szórakoztatást a lehető legmagasabb fokon űzi!

A tavalyi fájdalmas nyári filmfelhozatal után az idei év igazai felüdülés, hiszen még jó formán el sem kezdődött a nyár és máris olyan bivaly erős blockbuster-eket kaptunk, amik után sírva epedeztünk volna tavaly. (Jó, a Tűzgyűrű tényleg jó volt, de az ideiekhez képest sehol sincs.) Van már egy olyan Amerika Kapitányunk, ami talán a legjobb Marvel-film valaha, itt van az új X-Men (beszámoló hamarosan), ami szerintem ugyan nem volt olyan jó, mint amilyennek sokan mondják, de kétségtelen, hogy a széria eddigi legkiemelkedőbb alkotása és itt van A holnap határa. A sztori ahhoz képest, hogy időben ide-oda ugrálós nem túl bonyolult, Idétlen időkig mínusz Bill Murray plusz a filmtörténelem 10000. alien inváziója. Az eszköztár, amivel a film dolgozik se egyedi, de valamiért olyan jól bánik velük, hogy egy nagyon jó élménnyel leszünk gazdagabbak. És hogy miért?

Egyszóval, mert a main stream szórakoztatás magas fokát képviseli. Egyszerűen minden a helyén van. A karakterek papírszagúak, de ennek a papírnak még mindig kellemes illata van, mindegy hányadszor szagol bele az ember, pár jellemvonással vannak csak megáldva a szereplők, mégis elég ahhoz, hogy megkedveljük őket. Például van egy katona (spoiler?), akinek az egyetlen tulajdonsága, hogy meztelenül van a páncél alatt, mégis imádod és sajnálod, amikor megpusztul, újra meg újra. Tom Cruise szerepe korrekt, a karaktere az elején kellően gerinctelen, a végére pedig elég heroikus, ahhoz hogy megkedveljük, Cruise nagyjából csak az arcát teszi hozzá a szerephez, ami az Esőember óta ugyanúgy néz ki. Tom Cruise és Emily Blunt között jól működik a kémia, nyilatkozták is, hogy könnyen ment a közös munka, a két karakter között kialakuló/kialakulgató szerelmi szálon nincs nagy hangsúly, de szerintem rendkívül üdítő része a filmnek. A visszaugrálás az időben nagyon ügyesen meg van oldva, ez ugye adódóan a humor forrása, amit okosan ki is használ a film. vicces montázsok színesítik az összképet. de úgy összességében is nagyon jókat lehet derülni a filmen, főleg Bill Paxton karakterén, a kőkemény katona szerepében, ő kifejezetten emlékezetes. Jó ötlet továbbá az is, hogy amikor zajlanak a történések, gyakran nem tudjuk, a főhős vajon hányadszor jár itt? De ennél a filmnél úgyis mindenkit az akció érdekel, és uram-atyám ezek messze a leggyengébb részek.

Kezdjük ott, hogy az űrlények inkább hasonlítanak valami zöldséghez, mint egy földönkívüli majdnem tökéletes organizmushoz, így a velük való harc erősen középszerű. A katonai páncél és a technológia jó, de magán a fasza öltözéken kívül, nincsenek nagy újdonságok. Így két erősen közepes ellenfél vív, egy erősen közepes csatát, amik kellően jól néznek ki, de nem kiemelkedően jól. A modern D-nap tényleg hangulatos, de amikor már ötvenedszer nézzük újra elveszíti kezdeti varázsát, főleg amikor megjelennek az űrlények teljes pompájukban, elképesztő hülyén néznek ki.

A holnap határán nem kell sokat agyalni, nem kell eltöprengeni a mondanivalóján, itt csak hátra kell dőlni a székbe és élvezni!

80%

IMDb: 10/8,2

L.van Dussen