2014. augusztus 20. 12:52 - Kino Dino

Minden, amit a Gravitációról tudni érdemes

gravity.jpg

A Gravitáció számomra egyértelműen a tavalyi filmév legjobbja, de a 2000-es évek legkiemelkedőbb alkotásait tartalmazó listán is előkelő helyen szerepelne, technikai szempontból egy filmtörténeti mérföldkő, ezenkívül egy komoly lélektani utazás is, amely új szintre emelte a mainstream szórakoztatást a filmművészetben.

 

A Gravitáció atyja, Alfonso Cuarón

Cuarón Mexikóvárosban jött a világra egy atomfizikus fiaként. A Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem hallgatója lett, ahol két szakot végzett egyszerre: filozófiát és filmkészítést tanult. Már itt megismerkedik az operatőr Emmanuel Lubezki-vel, aki meghatározó alakja lett későbbi filmes pályafutásának.

Kezdetekben egy mexikói tévénél dolgozott, majd 1991-ben elkészítette első nagy játékfilmjét, a „Csak a pároddal” című vígjátékot. A film sikere egyenes út volt Hollywoodba, ahol a kilencvenes években két filmet is jegyez (A kis hercegnő, 1995, amely meghozza első legjobb operatőri munkaért járó Oscar jelölését barátjának, Emmanuel Lubezki-nek és Szép remények, 1998), ám az első nagy sikerét Mexikóban aratja, az „Anyádat is! (2001)” című filmdrámával, melynek provokatív stílusa meghozza a nemzetközi kritikai sikert a rendezőnek és bezsebeli első Oscar jelölését, igaz a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, melyet közösen írt bátyjával, Carlos Cuarón-nal. Ezek után megkapja a nagysikerű Harry Potter filmsorozat harmadik részének, az Azkabani fogolynak (2004) a rendezői székét, ahol betekintést nyer a nagyköltségvetésű amerikai blockbuster-ek világába. Cuarón kétség kívül a legemlékezetesebb Harry Potter filmet hozza tető alá, valamint először (és egyenlőre utoljára) nem a házi operatőrével Lubezki-vel, hanem Micheal Seresin-nel dolgozik együtt.

alfonso.jpg

Ezt követően viszi vászonra P.D. James regényét, Az ember gyermekét (2006), amely egy globális meddőség által sújtott disztópiába kalauzol el bennünket. A film legjobb adaptált forgatókönyv jelölést hoz Cuarón-nak és újabb legjobb operatőr jelölést barátjának, Lubezki-nek, aki egészen egyedi, bravúros megoldásokkal tette emlékezetessé Az ember gyermekét. A filmben nagyon sok hosszú, kinyújtott vágatlan snitt van, ami már kicsit a Gravitációt vetíti előre nekünk, emellett a záró jelenetben egy baki folytán pár (természetesen mű) vércsepp fröccsen a kamerára, ami annyira megtetszett a készítőknek, hogy a végleges verzióban is benne hagyták, azóta pedig a teljes filmipar használja ezt a megoldást, többek között a Gravitációban is találkozhatunk vele.

Cuarón munkássága kifejezetten sokszínű, sok műfajban alkotott vegyes fogadtatású filmeket. Jellemző, hogy nem csak rendezi, hanem írja és vágja is a filmjeit (igaz ritkán egyedül). Filmjeiben szereti a karakterekre helyezni a hangsúlyt, sok szimbólummal él (ez inkább az érettebb munkáira jellemző, (pl.: Az ember gyermeke, Gravitáció) alkotásait nagyközönségnek szánja, olyan filmeket rendez, melyeknek komoly művészi tartalma van, mégis sok akcióval operál, így a könnyedebb szórakozásra vágyó nézők is élvezni tudják a műveit.

 

Hogy készült a film?

Gravity_LightBox.jpg.CROP.promovar-mediumlarge.jpg

A film forgatókönyvét Alfonso Cuarón fiával, Jonás-szal közösen írta. Először természetesen barátjának, Emmanuel Lubezki-nek küldte el a script-et, olyan címszó alatt, hogy szeretne egy kamara drámát rendezni, ami az űrben játszódik, nem lesz nehéz elkészíteni, csak két szereplő játszik benne. Lubezki ezt a mondatot mindennap elmondta Cuarón-nak a következő négy és fél évben.

Csináltak már filmeket az űrben (Apolló 13, Az igazak), de ezekben a filmekben csak 14-15 másodperces snitteket vettek fel, ezt a súlytalan állapotot pedig a landoló repülőgépen rögzíteni tudták. De a Gravitáció esetében más a helyzet, itt több perces, vágás nélküli jelenetek játszódnak az űrben, így amikor a Warner Brothers forgalmazásával az Esperado Filmoj és a Heyday Films stábja nekilátott a forgatásnak fogalmuk sem volt, hogy fogják megcsinálni.

905358_619162924830258_1274542925_o.jpg

Sokféleképpen próbálkoztak, hogy hogyan tudnák felvenni, végül a CGI technológia mellett döntöttek, ez lett az első film, amit először a tényleges forgatás megkezdése előtt teljesen meganimáltak. A végleges verzióban kétféle módszer elegyedik. Lubezki egy koncerten kapta az ihletet, hogy építsenek egy úgynevezett ledbox-ot, amibe beleültetik a színészeket és nem ők forognak, mozognak, mint a filmben, hanem a háttér, azaz a doboz. Ez azért volt a színészek számára piszkosul nehéz feladat, mert másodpercre pontosan összhangban kellett lennie a háttérrel, hogy hiteles legyen. Ezenkívül állványokon is lógtak a pár jelenet kedvéért, egyszóval teljesen szokatlan körülmények között kellett hiteles érzéseket vászonra vinnie a két főhősnek, Sandra Bullock-nak és George Clooney-nak.

A filmben a karakterek arcán és a mozgásán kívül minden animáció, a legapróbb részletig. Ez egy tucat ember három éven át tartó erőfeszítésének eredménye.

 

A Gravitáció a filmkészítés magasiskolája!

Először is a technikai megvalósításnál maradva, a film lélegzetelállítóan gyönyörű, oda-vissza veri az Avatar látványorgiáját, a Föld, az űrállomások olyan élethűek, mintha egy dokumentumfilmet néznénk. A megvilágítás, a fények frenetikusak, hihetetlen, hogy mindezt komputerekkel oldották meg, a hangok rengeteget dobnak az élményen és végre egy film, ami maradéktalanul kihasználja a 3D-s technológia nyújtotta lehetőségeket. Itt már nem csak „kijönnek” tárgyak a képernyőből, nem csak térmélységet ad a képnek, hanem ténylegesen úgy érezzük, hogy a film körülöttünk zajlik, nem csak parasztvakítás a 3D, hanem sokat hozzá is ad az élményhez és kézzelfoghatóvá teszi az űr fizikáját.

YXSda.jpg

A Gravitáció bizonyos értelemben az akciófilm egy újradefiniálása. Csak nem a megszokott zsáner elemekből építkezik. Itt nincsenek autós üldözések (az űrben ezt mondjuk nehéz is lenne kivitelezni), lövöldözések, verekedések, csak izgalom és feszültség. Azért izgulunk, hogy a borotvaélen táncoló asztronautáink elkapjanak tárgyakat vagy, hogy a 90 percenként visszatérő szupergyors űrszemetet sikerüljön átvészelniük. Ezekhez az akciójelenetekhez pedig kellően zseniális zene is dukált. Nem építkezhetett a film zeneszerzője Steven Price (akinek ez az első igazán komoly munkája) a klasszikus akciófilmes elemekből, mint például ütközés vagy lövés hangja, mert ugye az űrben nem terjed a hang, így az alapoktól kellett kezdeni. A film soundtrackje megnyerte az eredeti filmzene kategóriában az Oscar-t, ez azt hiszem, mindent elmond a végeredményről. A Gravitáció mind pörgős (Debris, Fire), mind szomorkás, megindító (Aningaaq, Aurora Borialis), mind katartikus, felemelő (Shenzou, Gravity) betétdalok terén képes volt maradandót alkotni, melyeket visszahallgatva felidézhetjük a filmben átélt érzéseket.

"Van egy rossz előérzetem ezzel a küldetéssel kapcsolatban."

A vágásról is érdemes pár szót ejteni. A filmet Mark Sanger és a rendező Alfonso Cuarón vágta, akik egy meglepően merész ötlettel álltak elő, ugyanis a Gravitáció nyitójelenete egy 14 perc hosszú, vágatlan snitt. Ez a ritkán tapasztalható mozis varázslat egy iskolapéldája, árad ebből a jelenetből a vegytiszta zsenialitás, egy olyan erős atmoszférát teremt Cuarón és Lubezki a film első perceiben, hogy az valami döbbenet, ahogy a Hubble teleszkópot szerelő asztronauták között lágyan araszol a kamera, az egész olyan finom, nyugodt légkört teremt, amibe varázsütésre berobban a káosz, melyet a kilőtt kémműhold által elindított láncreakció vált ki. A tökéletes moziélmény ritka szép pillanata ez.

Ezek után nem csoda, hogy a film az összes technikai kategóriát bezsebelte az idei Oscar-on, a legjobb hangvágás, legjobb hangkeverés, legjobb vizuális effektek, legjobb vágás (Cuarón társvágóként megkapta ez első Oscarját) valamint legjobb operatőr kategóriában, ahol Emmanuel Lubezki is először diadalmaskodott.  

 

 

Mélyebbre kell menni…

És itt kell kitennünk a nagybetűs SPOILER feliratot, ugyanis aki ezidáig nem látta a Gravitációt, az egy darabig ne olvassa tovább a cikket! 

Azonban a Gravitáció nem puszta impresszió, hanem egy komoly lélektani utazás.

A történet egy csoport asztronauta élet-halál tusáját meséli el, akik épp a Hubble teleszkópot javítják, amikor beüt a káosz, az oroszok (hát persze, hogy az oroszok, azért mégis csak amerikai filmről beszélünk…) kilőtték egy régi kémműholdjukat, ami egy láncreakciót hoz létre, melynek hatására egy űrszemét felhő keletkezik, ami nekicsapódik az Explorer-nek és Hubble-nek, asztronautáink a világűrben rekednek és próbálnak visszatérni a Földre. Ez a történet kevésnek vagy egyszerűnek hathat, ami azért van, mert az is. A puszta cselekmény körülbelül hat, hét oldalnyi szövegkönyvvel operál, de ennél a filmnél messze nem a sztori a lényeg.

Az egész film gyakorlatilag egy lelki állapot kivetülése, melyet metaforák segítségével ábrázol. A cselekmény körülbelül harmincadik percében lehull a lepel a főhősnő, Dr. Ryan Stone személyes drámájáról: elvesztette négy éves lányát, azóta elszigetelve, céltalanul éli mindennapjait. Itt kristályosodik ki a film szimbólumvilága.

gravity-2k-hd-trailer-stills-movie-bullock-cuaron-clooney-5.png

Az egyik oldalon a Föld, a maga színességével és az élettel, a másik oldalon a végtelen sötétség és a halál. A Föld megelevenedik a filmben, végig gyöngyőrűnek és színesnek látjuk, érezzük, hogy tele van élettel, az űr pedig egy érzés metaforája. Mégpedig az elhagyatottságé, a meg nem értettségé, a céltalanságé, hatásos jelenet az űrben egyedül sodródó nő képe, a kozmikus magány érzet gyönyörű művészi ábrázolása. Az űrszemét felhő, amely 90 percenként potenciális veszélyforrásként van jelen, hétköznapi dolgok megtestesítője, problémáké, konfliktushelyzeteké, amelyeken rájövünk, hogy azért nem tudunk tovább lépni, mert rendszerré váltak. A katasztrófa hatására az űrben pedig Ryan egy dilemma elé kerül: érdemes-e küzdeni, érdemes-e újra kezdeni az életét a Földön? A film válasza pedig igen.

"Meg kell tanulnod elengedni a dolgokat, Ryan."

Érdemes pár szót ejteni a küldetés parancsnokáról, Matt Kowalski-ról, aki sokáig egyfajta üdítő jelenségként van jelen a filmben. Neki véleményem szerint nincs másodlagos jelentéstartalma, ő szimplán életvidámságával és lazaságával egyfajta támaszként van jelen Ryan mellett, de az ő halála talán azt jelezi, hogy ezen az úton, az újrakezdés útján mindenkinek egyedül kell végig mennie.

Amikor Ryan belép az ISS-be, akkor kezdődik az újjászületés folyamata, a szkafanderből kibújó Ryan magzatpozícióban lebeg az űrkabinban. (Ezt a képet nagyon nehéz volt rögzíteni, egy biciklin ülve végül sikerült megoldani a készítőknek.) Ezek hosszú idő után a film első nyugodt percei.

ryan-baby1.jpg

Ahogy halad előre a cselekmény az űrszemét szétrombolja az ISS-t, Ryan-nek sikerül egy orosz űrkabinban átvészelnie, ami viszont nem indul, nincs benne üzemanyag, így a visszatérés vele a Földre lehetetlen. Itt jut el hősünk a teljes kétségbeesésig.

Egy nagyon fontos része a filmnek Aningaaq, az eszkimói férfi, aki a Földről egy véletlen folytán fogja Ryan segélyhívását az űrből. Hősünk ekkor szembesül vele, mennyi minden várja még lent a Földön (kutyaugatás, csecsemő sírása), ez egyértelműen a mélypont Ryan Földre szállásában, a teljes reményvesztettség uralkodik el rajta. Egy nagyon megható, szívbe markoló pillanat, ami messze nem lenne olyan jó, ha nem egy olyan nagyszerű színésznő adná elő, mint Sandra Bullock. (Jonás Cuarón rendezett egy pár perces spin-off-ot Aningaaq karakterének, ami ugyanezt a jelenetet mutatja be a másik szemszögből)

 

Ekkor érkezünk el a film egy kulcsfontosságú momentumához, amikor egy álom jelenet keretében visszatér Matt Kowlaski, aki felteszi a kérdést, akarsz-e új életet kezdeni a Földön? Itt Ryan belső énjeként szólal meg Matt és megadja a végső lökést az élni akarás irányába. Ryan pedig az újrakezdés reményében folytatja útját, kész elengedni meghalt lányát, túltenni magát az elvesztésének fájdalmán, kész arra, hogy újra éljen. Hihetetlen ereje van ennek a jelenetnek, hatalmas lendület van az emberben, ritka katartikus pillanat ez, ilyenkor magunk is el hisszük, hogy a lehetetlenre is képesek vagyunk. Ryan eljut a kínai Tiangog űrállomásra és a Shenzou mentőkabinnal megkezdi a visszatérést a Földre. A Föld légterében izzó űrkapszula lehet a születés metaforája, majd a landolás a tóban pedig magzatvízé.

Nagy nehézségek árán Ryan sikerrel jár és újra a Földön van, először kiúszik a tóból, majd a szélén kúszik, mint egy hüllő, ezek után négykézlábra emelkedik, végül pedig két lábra áll. Ez a hatásos evolúció ábrázolás pedig még jobban erősíti a film humanista szemléletmódját, melynek hatására büszkék lehetünk arra, hogy az emberek vagyunk. Felemelő érzés, az emberi élni akarás diadala teljesedik be a film végén, ekkor már a néző is teljes extázisban van és kész arra, hogy felálljon a mozi sötétjéből és meghódítsa a világot.

A Gravitáció az életre tanít, arra, hogy az élet egy csodálatos dolog, amelynek minden percét meg kell becsülni. Motiváló mestermű, ami arról mesél, hogy akkor is érdemes küzdeni, talpra állni, amikor halvány remény sincs rá, hogy jobbra fordulnak a dolgok. Azért ennyire átélhető ez a film, mert mindenki érezte már magát elhagyatottnak, magányosnak, reményvesztettnek, ez a film pedig megmutatja nekünk, hogy miért érdemes újra felvenni a harcot és tovább küzdeni. A Gravitáció az emberi élni akarás diadala, amelyre még sokáig fogunk emlékezni.

 SPOILER vége

A film utóélete

A Gravitáció 100 millió dollárba került (ez átlagosnak számít az ilyen kaliberű blockbuster-ek esetében) és 716392705 dollárnyi összbevételt produkált világszerte, azaz a költségvetés több mint hétszeresét hozta vissza. Kritikai és közönségsiker ritkán jár ennyire együtt, rendkívül pozitív kritikai fogadtatásban részesült a Gravitáció,  IMDb-n jelenleg 8,0-ás az értékelése, valamint a legjobb 250 filmet tartalmazó listán az 50.-ik helyet is betöltötte egy darabig, Rotten Tomatoes-on pedig 97%-on áll jelenleg. A legnagyobb hazai filmes magazintól, a VOX-tól 100%-os értékelést kapott. A film a velencei filmfesztiválon debütált augusztusban, itthon 2013. október 3.-án volt a premier, idén februártól pedig már DVD-n és blu-ray-en is beszerezhető. A film dupla lemezes, fémdobozos 3D blu-ray verziója azóta referenciakiadvánnyá avanzsált, háromórányi extrát és tökéletes mozis élményt kapunk a pénzünkért cserébe.

alfonso-cuaron-oscar.jpg

A Gravitáció tizenegy BAFTA jelöléssel büszkélkedhet, melyből hatot meg is nyert, négy Golden Globe-ra jelölték, köztük a legjobb film díjra, dráma kategóriában, a négyből egyet tudott díjra váltani, a legjobb rendező kategóriában, Cuarón diadalmaskodott. Az Oscaron tíz jelölést szerzett, többek között a legjobb film és legjobb női főszereplő kategóriákban is, ebből hetet nyert meg, köztük a legjobb rendezőnek járó díjat, viszont a legjobb filmért járó szobrot végül a 12 év rabszolgaság vihette haza.

 

 

100%

IMDb: 10/8,0

 

 

 

L. van Dussen

Címkék: Gravitáció
21 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kinodino.blog.hu/api/trackback/id/tr126294020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orltran 2014.08.20. 18:26:06

Spoilerek itt is:

Csak azért írok ide, mert azután a hype után amit kapott, ez a film borzalmas nagy csalódás. Logikátlan, köszönőviszonyban nincs a valósággal, a fizikával, a jelenetek tele vannak hatásvadász klisékkel, stb. Amit a szimbolikáról írtál, arról az jut eszembe, amit általános iskolában nyomtak irodalom órán, "itt a költő azt akarta mondani, hogy....". Kikristályosodik? Frászt, még belemagyarázva is borzalmasan lapos, nincs itt semmi hátsó gondolat, vagy ha szándék lett is volna rá, nem sikerült semmi értelmeset összehozni. Tudod mi van helyette? Egy csaj, aki a film felééig iszonyat béna, a legtipikusabb mozdulata, hogy elejt valamit, vagy mellényúl valaminek, aztán olyan ügyes lesz (karakterfejlődés!!), hogy egy poroltóval (lol) elmanőverezik egy másik állomásra, aminek a napelemeit a Földdel a háttérben végigsimítja, miközben elsiklik mellette nagyon kecsesen, és mindenkinek kicsordul a könnye. Aztán behuppan, és leszáll a földre. Borzalmas nagy szerencséje van, hogy véletlenül pont úgy sikerül a már légkör határán lévő állomást elhagynia, hogy pont abban a szögben, azzal a sebességgel érjen be, ahol pont nem ég el, nem pattan le, hanem szépen leszáll, és még egyben is marad. Nem is értem az Apollo 13 esetében mit aggódtak annyit, hogy ha egy ici-picit is nem a megfelelő körülmények között, nem a megfelelő szögben érkeznek, akkor elégnek, mint a gyufa. Hagyták volna, zuhanjatok be skacok, ahogy akartok, még az energiával se kellett volna ennyit szopni, simán állítsátok be célnak a Földet, a végén majd egy pont megfelelően sekély tóba fogtok érkezni, és simán kiúsztok az aljáról is, nem küldünk oda senkit, hosszabb súlytalanság után ennyi igazán elvárható.

Az a jelenet pedig, amiből képet is beraktál határozottan bosszantott. Van a csaj, elengedte Clooneyt, aki valami varázslatos oknál fogva ellebegett, bejut az állomásra, és mit csinál 2 mp-el azután, hogy azt mondta, érte megy? Bevágja magát magzatpózba, miközben megszólal az Űrodüsszeia zenéje és a kábelek, mint köldökzsinór tekeregnek körülötte és lebeg egy kicsit. Ez az egész teljesen megszakítja a film folyamát, kilóg abból, csak hogy ezt az álművészkedős, álszimbolikus párhuzamot a születéssel bele lehessen erőltetni. Mert egyébként semmi történetbeli jelentősége, szerepe nincs, te is csak azért hoztad elő, mert lenyomták a torkodon, mint libának a kaját, csak ez téged nem zavar, sőt tetszik, nekem meg feláll tőle a szőr a hátamon. Ilyen az egész film "szimbolikája", szájba rágós, hatásvadász.

Nekem 1/10, főleg azért, mert az ilyen erőltetett vakszerencse a rengeteg erőltetetten hatásvadász kamuművész jelenetekkel minden filmben borzalmasan zavarna, ebben meg más se volt. Persze az is baj lehet, hogy én inkább végignéztem, mikor a NASA közvetítette az űrállomás javítását sok órán át, és azt valahogy sokkal érdekesebbnek találtam. Azt meg nem is említettem, hogy annak ellenére, hogy alapvetően kedvelem Sandra Bullockot, itt őt is nagyon mesterkéltnek találtam, bár ebben valszeg benne van a film és a karakter alapvetően szánalmas mivolta.

Tudom, hogy mindezzel elég egyedül vagyok, de nekem végig egyetlen érzésem volt a filmmel kapcsolatban, ahogy a művelt francia mondaná, it insulted my intellect. Az emberek nagy része nem így érez, ezt tiszteletben tartom, mindenkinek ízlése szerint,de hadd álljon itt egy különvélemény.

Wasquez 2014.08.20. 19:32:52

Te egy seggfej vagy.

sanyix 2014.08.20. 19:43:49

a 90 percenként(föld megkerülésenként) nagy relatív sebességkülönbséggel visszatérő törmelékfelhő sem stimmel, hiszen ha nagy a sebességkülönbség az más pályát jelent, és nem fog minden körben pont ugyan azon a helyen lenni 2 objektum hogy ütözzenek, sebességkülönbségtől függően napok, hetekig is eltarthat mire újra ott találkozik a 2 dolog ahol a pályájuk metszi egymást.
Azt nem nem értettem hogy miért készül éppen a légkörbe lépni az űrállomás.
(nem kell jönni azzal hogy ez csak egy film, az apollo 13 is csak egy film, még is rendben volt a realizmus abban).

Orltran 2014.08.20. 19:55:12

/iro

@Wasquez: Ugyan, nem kell bántani, csak mert tetszik neki a film :D

HK417 · http://dokkmunkas.blog.hu/ 2014.08.20. 19:56:50

Orltran: Nem vagy egyedül!
Megnéztem--annyi. Bele lehet magyarázni bármibe bármit, hiszen sokan ezért tanultak évekig, aztán, hogy a tömegegnek mi jön le, az a legtöbbször más kérdés. Pedig ez a tömeg az aki sikeressé, vagy bukottá tesz egy filmet.

NemNick 2014.08.20. 21:27:15

tetszik, ahogy Kino Dino ír. Szeretem, ha lelkesedik valaki.

Tényleg látványos a film, max. kihasználja a 3D-t, teli metafórával, Sandra meg az egyik kedvenc színésznőm, Clooney-t is kedvelem , ezer éve nem láttam igányes kamaradrámát a moziban - szóvel minden adott lett volna, hogy élvezetes legyen.

Az is volt, arra a pár pillanatra, míg a színészi munkára tudtam koncentrálni - az előttem is kifejtett - természettudományos halandzsa, gány munka ellenére.

Ha odafigyeltél már általános isiben a fizikaórán, már akkor durva dolgok vannak benne.
Ha meg érdekel az űrkutatás, akkor meg sírni valók.
Én meg mérnök is vagyok valahol, szóval sokat bosszankodtam.

így is jó film, meg kell nézni, de kár érte, jól is meg lehetett volna írni...

mrs. white 2014.08.20. 22:15:47

Még a film bemutatójánál olvastam, hogy kb rendben van a történet hitelessége tudományos szempontból. Egyenként akár meg is történhetne. Valószínűleg ilyen mennyiségben egymás után nem. Ezután eszembe jutott, hogy olvastam egy könyvet vagy 20 évvel ezelőtt. Hihetetlen történetek volt a címe. Ott a kezdő storyban egy orosz II világháborús pilota lelövésével indítanak. Na ott kb ennyi esélye volt túlélni a történetet. Egy másikban pedig egy berepülő pilóta hangsebesség felett katapultált (természetesen kabin nélkül mert akkor még nem gondoltak rá). Óceán felett 3000 méterről úgy esett a vízbe hogy leszakadt az orra füle ruhája 3000 méterről a víz is nagyot tud ütni. Külön külön a jelenlegi tudomásunk szerint meg kellett volna halni a katapultba, a vízbe csapódásba, a fulladásba, a sérülésekbe a segítségnyújtás hiányába vagy végül jó esetben a kórházba. Ehelyett egy arra járó hajó felveszi a vízből és kórházba kerül és minden orvosi diagnózis tudás tapasztalat ellenére ami kizárja a túlélést, nem hogy életbe maradt de egy év múlva más ismét repült. Gondolom ott is ellehetne mondani hogy ilyen nincs és ellent mond a fizikának biológiának. Mindenesetre érdekesebb ilyenről filmet csinálni mint, hogy Kovács Károlyné lemegy a közértbe. Mondjuk abban senki nem kételkedik hogy megtörténhet de annyira nem is zaklat fel a története. Igen film és nem feltétlen az a lényege, hogy tökéletesen realisztikus legyen, hanem szórakoztasson és elgondolkoztasson. Arra pedig tökéletes volt. A bénázás után hirtelen feljavulásról kb. 300 eset jut eszembe. Pl Liverpool Bl döntőben 3:0 ra égett a félidőben a vége 4:3 lett nekik. Arra is azt mondták hogy nincs és mégis van. Szerintem kicsit lazábban kellene venni ezt a mozinézést mert akkor az összes autós üldözés az első padkázásnál véget érnek pár másodperc után és a verekedések is három pofonig tartanának. Olyan evidencákról már ne is beszéljünk, hogy kanapé mögé felesleges elbújni lövöldözéskor mert a golyó a falat is átviszi. Ebben a kontextusban a filmtörténet 99%-a kuka.

Orltran 2014.08.20. 23:11:49

@mrs. white: Azért vannak fokozatok. Itt folyamatosan ömlik a hülyeség az arcunkba, nem csak egy-egy van benne, hanem szinte más nincs is. Én is NemNickhez hasonlóan jártam, az elején még tetszett, aztán a sorozatos marhaságoktól nagyon hamar bosszantani kezdett, aztán egy idő után azt vettem észre, hogy már nem is érdekel az egész film. Egy-két túlzás meg tévedés belefér minden filmbe, van is bőven, de mikor a legalapvetőbb mozzanatait is csak ezek töltik ki, akkor azért már fáj. És azért ez nem egy Pacific Rim, ahol simán úgy ülsz be, hogy ez arról szól, hogy vannak benne nagy robotok meg nagy szörnyek, és ezek csépelik egymást, és eleve nem keresed benne az értelmet, hanem agy ki, látvány be. A gravity viszont valóságos alaphelyzetben játszódik, és azzal próbálja magát eladni, hogy ilyen életszerűen még sose ábrázolták a világűrt.

ergerberger 2014.08.21. 03:29:52

"a szkafanderből kibújó Ryan magzatpozícióban lebeg az űrkabinban."

Ez egy fontos rész, mert itt Sandra Bullockot iszonyatosan megdugtam volna!

elgigante70 2014.08.21. 07:21:56

sose értettem azokat az embereket, akik teljesen elalélnak egy film látványvilágától, és az se zavarja őket, hogy nincs mögötte semmi. bealudtam, olyan unalmas.

vlmworld · http://www.vlmworld.com/ 2014.08.21. 07:54:10

Az áradozó kritikák miatt nagy reményekkel kezdtem a film nézésébe (dvd-n), de bő 30 percig bírtam csak. Elképesztően unalmas volt. A látvány sajnos itt sem elég. Egy jó történettel, lebegés nélkül sokkal többet ért volna.
A film nem több, mint egy Hollywoodi csilivili.

Csumpitáz Béla 2014.08.21. 10:08:58

mrs. white: 3-3 lett a vége és 11-esekkel nyert a Pool. Sajnos.

fairlane 2014.08.21. 11:14:26

Az is marha, aki egy sci-fiben a realizmust keresi... Ha ragaszkodtok a fizika törvényeihez, a valós dolgokhoz, akkor nézzetek dokumentumfilmeket.

Karnamantra 2014.08.21. 11:38:43

Kár, hogy az első hozzászólás ilyen fanyalgóra sikerült, mert én is láttam a filmet és nekem is nagyon tetszett, kiemelve 2 zseniális színész játékát. Aki nem érti meg a filmben, hogy mi miért történik, nem látott elég űrjelenetet, és most nem filmekre gondolok, hanem a valóságra. Valószínű bennem ezért is hagyott mélyebb nyomokat a látványvilág, mert amúgy sosem a látványért megyek a moziba, szerintem a filmben a mondanivaló és az atmoszféra sokkal fontosabb. A történetmesélésbe belefér ez a sok "szerencsés véletlen", a film művészet, költészet, mese.

Karnamantra 2014.08.21. 11:40:24

@fairlane: Szabadidőmben rengeteg dokumentumfilmet nézek (mint már írtam is), de fontos: ez a film nem sci-fi! Az "akár meg is történhetne" kategóriában van, ami amúgy sok förtelmes thrillerről mondható még el, amik szintén nem sci-fik... ;)

Egy Hun Hunniából 2014.08.21. 12:05:25

A látvány "nem rossz" de a sztory és a mondanivaló nekem vérszegény. Az Avatar mindkettőben MESSZE ELVERI nálam. És az IMDb-n mégis 0.1 a kölömbség (Gravity vs. Avatar 8.0 vs. 7.9), ráadásul ez a nem annyira izmos alkotás teszi. Ejha!

A hozzászóló kritizálóknak igazat adok!

Egy Hun Hunniából 2014.08.21. 12:08:45

Ja igen. Az "Avatar összes" díszdobozos példányért (1-4 rész) talán, ezért aligha fizetnék. Nekem sajnos inkább egyszernézős.

fairlane 2014.08.21. 12:25:12

@Karnamantra: Már miért ne lenne sci-fi? Szerinted mi a műfaja?

fairlane 2014.08.21. 13:09:49

@Egy Hun Hunniából: Ízlések és pofonok. Az Avatart én nem tudtam végignézni. A Gravitáció tetszett ugyan, de max 1-2-szer nézős!

Orltran 2014.08.21. 13:09:52

@Karnamantra: Mondom, én 100x szívesebben néztem végig az ISS javítását, mint ezt. Én pont fordítva gondolom, akinek ez egy picit is tetszik, és nem verte ki nála a biztosítékot 10 perc után, az nem látott még egy valódi űrben készült felvételt se... Az meg egyenesen érthetetlen, hogy nálad ez az akár még meg is történhetne kategóriában van. Ja, ha a fizika nem úgy működne, ahogy a valóságban, és e mellett még ebben az alternatív fizikával rendelkező világban olyan valószínűtlen szerencsék sorozata következne be, aminek az esélye minimálisnál is minimálisabb, akár meg is történhetne. Ahogy az Avatar is, ha létezne egy olyan bolygó, és élnének ott olyan kék lények, akár meg is történhetne. Csak az a baj, hogy a Gravityt tényleg igyekeztek ebbe a kategóriába sorolni, és van, aki el is hitte, míg az Avatar és a Pacific Rim deklaráltan mese.

Orltran 2014.08.21. 13:13:46

@fairlane: Már leírtam, mi a különbség a többi sci-fi és a Gravity között. A legtöbb nem veszi magát komolyan, nem próbálja eladni, hogy ő itten a valóságban játszódik. A Gravity igen, miközben nagyon-nagyon távol áll ettől, és ezért a saját világában logikátlan, míg a többi sci-fi a saját világán belül konzekvens legalább bizonyos mértékben. A Gravitynek persze muszáj ezt tennie, mert ha mindez az LV-426 körül játszódna, azt a minimális mélységét is elvesztené, ami van benne.
süti beállítások módosítása