Akinek a Balaton jege nincs elérhető távolságban, barátai elhanyagolják, nincs ki este átölelje, vagy csak egyszerűen semmi örömet nem lel a rövid, zimankós napok monoton forgatag-mentességében, annak kiváló társaság lehet a listán szereplő 5 film akármelyike: egy bögre forró tea mellett, a tavaszra várva, meglepően hatásosan segíthetnek elfeledtetni velünk, hogy mekkora szarkupacok is vagyunk.

Az Út a vadonba a vele egy kategóriába sorolható film- és könyvtársaival ellentétben, gyakorlatilag egyedüliként képes volt arra, hogy ne egy korszak jellegét és ideológiáját (vagy annak hiányát) örökítse meg -ahogyan többek között Kerouac: Úton-ja (és a könyv filmváltozata) tette, mely a hatvanas évek ellenkultúrájának és napjaink tinilányainak Bibliájává avanzsálódott-, hanem gondolatiságát tekintve időtlen és egyetemes érvényű legyen.

Az Olli Mäki legboldogabb napja fű alatt csúszott be a magyar mozikba, a december végén tapasztalható filmes dömping pedig tett is róla, hogy viszonylag észrevétlen maradjon, holott a Cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard díját is elnyerő alkotás nem egy -nálánál jóval szélesebb közönséghez eljutó- filmtársát kenterbe veri.

Michael Dudok de Wit első filmrendezése felé irányuló nézői és kritikai várakozás jogosan tette magasra a lécet, ugyanis a méltán legendás Ghibli stúdió szárnyai alatt készült a holland rendező filmje –mely stúdió neve elválaszthatatlanul összeforrt korunk utolsó nagy mesemondója, Hayao Miyazaki nevével és munkásságával.

Emlékszel rá, hogy napokig tartott ezeket a dalokat kiveri a fejedből? Nem? Sebaj, itt egy kis emlékeztető!

A döcögő dramaturgiával és indokolatlan magyar alcímmel viaskodó Audiard műdráma kapcsán két kérdésem volna: egy, hogy találtak tíz embert Cannes-ban, akinek ez jobb tetszett a Saul fiánál, kettő miért pont ők lettek a zsűri tagok? Avagy enye benye Coen fiúk…

Nyakunkon az idei díjszezon, szóval eljött az esélylatolgatások ideje. Én húznék is egy merészet: a Saul fia hazahozza a legjobb film díjat, ami annyira nem is abszurd elképzelés, mint amilyennek elsőre tűnik!

Óvakodjatok a Bíborcsúcs középszerűségétől!

Vannak franchise-ok, amiket imádunk, minden deus-ex sas vagy midiklorián ellenére. Vannak olyanok, amiket kultiváltan gyűlölünk, szexista robotok vagy családos autó junkiek miatt. És hát ismerünk olyan franchise-okat is, amik az „ezek komolyan azt hitték, ennek lesz folytatása?” jegyében haltak meg hamvaikban.

Ha beülsz a filmre vagy IMAX-ben tedd vagy sehogy!