A film szomorú aktualitása, hogy véget ért a nyár, így keserű szájízzel ugyan, de visszatér a diáksereg az iskolapadokba. Én pedig a leghitelesebb filmet ajánlom megnézésre, amit valaha az iskola intézményéről vászonra álmodtak!

Ez pedig Laurent Cantet „Entre les murs”, azaz tükörfordításban „Falak között” című méltatlanul kevésbé ismert, különleges alkotása. A rendező fejében állítása szerint már korábban megszületett a címben szereplő osztály egy diákjának, Souleymane-nak a története és csak eztán találkozott Francois Bégaudeau író és volt párizsi tanár memoárjával, ami annyira megragadta, hogy elhatározásra jutott: a regényt adaptálja filmvászonra. Az osztály pedig rengeteg szempontból rendhagyó film lett, a végeredmény milyenségéről pedig a 2008-as Arany Pálma győzelem és a legjobb idegen nyelvű Oscar jelölés árulkodik.

A film a lehető leginkább dokumentarista eszköztárral dolgozott, hogy hitelesen adja vissza a sulis mikrotársadalom felépítését. A sztori minimalista. A film egy párizsi külvárosban található kisegítő gimis osztály és annak osztályfőnöke egy évét meséli el. A főhős, Mr. Marin, akinek a szemszögén keresztül ismerjük meg az osztályt, egy végtelenül szerethető figura, aki csak jó tanár akar lenni és pont ennek csapdájába esik bele a film végén. Mielőtt valakinek szemet szúrna a stáblista alatt, igen, a regény írója Francois Bégaudeau kelti életre a karaktert, aki volt tanár révén lubickol, a nem kevés önéletrajzi, személyes vonatkozást tartalmazó szerepben. A diákokat pedig különböző iskolákból gyűjtötte össze Cantet, akiknek semmilyen színészi múltja nem volt ezt megelőzőn, szóval a filmben játszó szereplők 100%-a első filmes amatőr. Cantet viszont már közel sem volt az 2008-ban, így nagyon tudatosan tartotta kordában a stábot és hozta tető alá a filmet.

Az osztályban játszódó jelenetek elképesztő mozgalmasak. Ennek sikere egyrészt technikailag lenyűgöző, a jelenteket három kamerával rögzítették, egy a tanárt és kettő pedig a diákokat követte, így nem kellett megszakítani a frappáns dialógusokat különböző beállításokkal. A vágást követő végeredmény pedig parádés. Vásznon még nem találkoztam olyan jelenetekkel, amik ennyire jól visszaadták volna egy tanóra dinamikáját. A másik összetevője a sikernek a dialógusokban rejlik, ami azért olyan életszerű, mert nem voltak szóról-szóra megírt párbeszédek, inkább csak szituációk, így a reakciók nagyrészt improvizációk eredményei. Ez pedig átélhetővé teszi az egész filmet, ennyire kézzel foghatóvá még nem vált az iskola rendszere vagy akár egy osztály mindennapos élete soha. De milyen célt is szolgál ez a realizmushoz való ragaszkodás, miről is szól Az osztály?

Az osztály egy etnikailag színes csapat, több rasszból, kultúrából érkező diákok közössége. Az itt végbemenő konfliktusok részletes leírása végső soron magáról a társadalomról és annak problémáiról alkot tiszta képet. A multikulturalista társadalmi berendezkedés viszontagságaira reflektál a történet. Az osztály arról szól, hogy a társadalom egyre összetettebbé, bonyolultabbá válik, így annak problémáira is egyre nehezebb gyógyírt találni. A rasszizmus elleni harc páncélját magára öltve a különböző kampányszervezetek és a görcsös politikai korrektség pedig ellehetetleníti, hogy ezekről a problémákról és a kultúrák közti eltérésekből fakadó konfliktusokról nyílt lapokkal beszéljünk, anélkül, hogy lerasszistáznák az embert. Az osztály kerüli a túldramatizált, nagy pillanatokat, itt minden nagyon hétköznapi, mégis bonyolult. A tanárok és a diákok már egyre nehezebben értik meg egymást, ami a végső konfliktust eredménye lesz. Én személy szerint szinkronosan néztem a filmet és a végső konfliktushelyzetet nem tudta jól átadni a magyar fordítás, szóval, aki a film megnézése után hasonlóan értetlenül állna előtte, én most elmagyaráznám. A filmben nincsen klasszikus értelemben vett történet, így spoilerekről nehezen beszélhetünk, én azért mégis kitennék ide egy kis spoiler feliratot, hátha valakinek elrontaná a filmélményt. Tehát, a film végén a tanár végső soron lekurváz két diáklányt. Az eredetiben a "pétasse" szó hangzik el, amit igazából a francia nyelvben különböző korosztályok, más-más értelemben használnak. Míg az idősebb korosztály a durva, harsány, feltűnősködő értelemben használja, a fiatalabbak számára már egyértelműen a kurva megfelelője ez a szó. Spoiler vége.

Az osztályban nincsenek nagy pillanatok, csak az iskola, az osztály mindennapjainak apró rezdülései. A film arról szól, hogy a világ bonyolult és mi egyre kevésbé értjük meg egymást benne, hiszen néha még a saját vágyainkkal sem vagyunk tisztában.

90%

IMDb: 10/7,5

L.van Dussen