„ Nem csillagainkban, Brutus, a hiba,
Hanem magunkban, kik megbókolunk.” – William Shakespeare

Miért vagyunk felháborodva, ha a nagy vásznon szembesülünk a giccsel? Miért nem szeretjük a szirupos, csöpögős szerelmi történeteket? Habár ez egy alapvetően szubjektív kategória, azért könnyen kiszúrja az ember, ha valami nem stimmel. Ha valami giccses, akkor érezzük a hiteltelenséget, hogy olyan érzelmeket ábrázolnak, amik hamisak, így az alkotóknak nagyon nehéz dolguk van, ha az emberi kapcsolatok, a szerelem jegyében szeretnének filmet forgatni, hiszen ebben az esetben nehéz átverni a nézőt, ugyanis ebben élünk. Mondanom sem kell, hogy ennél fogva nagyon ritka az olyan szerelmi történet, ami egyrészt valóságos, másrészt nem csap át ízlésromboló giccsbe. És még kevesebb az olyan tini szerelmi történet, ami megfelel mindkét kritériumnak, de ilyen talán nem is létezett, legalábbis eddig.

A Csillagainkban a hiba minden percében éreztem a hitelességet, a párbeszédek, az emberi reakciók mind-mind realisztikusak, valósághűek, a dialógusok frappánsak és nagyon igazinak hatnak, mindenféle irodalmi mesterkéltséget mellőz, így beszélnek a hétköznapokban az emberek egymás közt, mégis azon állt vagy bukott minden, hogy a szerelmi szál, mennyire életszerű. Nagyon! Nem kellett sok időnek eltelni a Her óta és ismét kaptunk egy olyan mozit, ahol valós érzelmeket visznek vászonra. Mesteri az egész történet, szívbemarkolóan életszagú, tele van humorral, ami nagyon jól működik, mert a téma komolysága mellett képes az ízlésesség határain belül maradni, és nem szűkölködik elviselhetetlenül drámai pillanatokkal sem.

A két főszereplőnek köszönhetően pedig tele van erős pillanatokkal a film. Shailene Woodley már az Utódokban is adott egy kis ízelítőt abból, milyen nagyszerű játékra képes, a másik új filmje, A beavatott pedig sajnos nem tudott moziba csábítani. Az ő karakterének tragédiája átérezhető, rengeteg szenvedést élt át, egyedül van, csak egy könyvbe menekül, melyben egy szintén rákos beteg lány történetét olvassa újra meg újra. Hazel depressziós világába robban be Gus, aki szintén fantasztikus. Ansel Elgort kiváló választás volt, a végletekig szerethető Gus megformálására. Az ő karakterének a fő félelme az elmúlás, a feledésbe merülés. A film keserédes gondolatot fogalmaz meg az elfeledés elkerülhetetlenségéről, ugyanakkor egy tartalmas és jó üzenetet közvetít, nem az a mérvadó hányan, hanem hogy mennyire szeretnek, ők pedig sosem fognak elfelejteni. A film tele van ehhez hasonló életre nevelő tanításokkal. A két karakter között izzik a levegő, az érzelmektől felrobban a vászon. Ritkán tapasztalhatóan kiváló pár alkotnak.

„Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen Földünket, de azért szerelmes vagyok beléd.”

Mi a hiba a csillagainkban? Ez a film bölcs, tele van tanítással, elgondolkoztató monológokkal, tartalmas gondolatokkal. A film világnézete gyakorlatilag a Shakespeare féle idézetet fordítja ki, arról beszél, hogy önhibánkon kívül néha az élet nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, néha nem fair, ami velünk történik, néha a sorsunkban van a hiba. Viszont van, hogy az élet mentőövet dob, ez pedig a szerelem, ami még néha akkor is végtelen, ha muszáj, hogy előbb-utóbb véget érjen. És bármennyire szomorú pontjához érkeztünk a film mondanivalója kapcsán, itt nincsenek illúziók, csak a kőkemény valóság. A valóság pedig az, hogy senki sem él örökké. Fiatalon van, hogy alkoholtól pezsgő vérrel felnézzünk az égre és halhatatlannak hisszük magunkat, a Csillagainkban a hiba viszont visszaránt minket a valóságba és szembesít minket azzal, hogy nem. A halál árnyékában járja hattyútáncát a szerelmespár, akik néhol a maguk durva, groteszk módján közelítik meg a halál kérdését, (például eljátsszák egymás temetését), de elkeseredettségükben próbálják elfogadni a gondolatot, hogy az öreg kaszás már az ajtóban kopogtat. Ez a fenyegetettség, félelem végig megbújik az események mögött, így egy bármennyire is szép szerelmes filmet nézünk végig, tudjuk, hogy nem tarthat örökké, ahogy az élet sem, ezért a boldogság reményében a szeretteinkbe kapaszkodva tehetjük végtelenné ezt a véges időt.

A Csillagainkban a hiba egy magával ragadó mestermű, műfajának abszolút csúcsa, ami hitelességének és komplex mondanivalójának köszönhetően tud igazán az ember szívéhez közelállóvá válni. Egy love sztori, melyre még nagyon sokáig fogunk emlékezni, aki eddig nem tette nézze meg, adja át magát ennek a csodaszép filmnek. Oké, kedves olvasó?

90%

IMDb: 10/8,5

L.van Dussen