A döcögő dramaturgiával és indokolatlan magyar alcímmel viaskodó Audiard műdráma kapcsán két kérdésem volna: egy, hogy találtak tíz embert Cannes-ban, akinek ez jobb tetszett a Saul fiánál, kettő miért pont ők lettek a zsűri tagok? Avagy enye benye Coen fiúk…
Óvakodjatok a Bíborcsúcs középszerűségétől!
Ha beülsz a filmre vagy IMAX-ben tedd vagy sehogy!
A Víkend trailerjének megjelenésekor viszonylag magas elvárásokat állítottam „az első igazi magyar thriller” felé. Az előzetes alatt tapasztalható feszültség mellé társult a gyönyörű erdélyi környezet, illetve tovább izgatta a kedélyeket az akkor általam még eltaláltnak vélt sötét hangulat, és az elsőre érdekesnek tűnő történet.
És boldogan éltek, míg kívánságaik nem teljesültek. Mi?
Ezért a filmért fognak ráhasalni arra a bizonyos piros gombra?
Ezután a fim után Tolkien nem csak hogy forog a sírjában, de dörömböl és üvölti, hogy elég elég...
„Épp annyira jók, amennyire a világ azt megengedi. Majd én megmutatom. Mihelyt nem áll jól a szénájuk...ez a... ez a "civilizált" bagázs…felzabálja egymást.” – mondja A sötét lovag Joker-e és Damián Szifrón pont ezt a végső, elkeserítően emberi állapotot mutatja be, amikor a józan ész és civilizáció béklyóitól megszabadulva hagyjuk, hogy vulkánként törjön ki, a valahol mélyen bennünk élő ösztönlény, az ember.
„A jobbat keresve, jót veszíthetsz!” – Lear király, William Shakespeare
A bíróval kapcsolatban végig vegyes érzések kavarogtak bennem: sokszor nem tudtam eldönteni, hogy most egy nagyon jó vagy egy nagyon rossz filmet nézek, az igazság valahol a kettő között lehet.